"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Monday, May 11, 2020
Az utóbbi
hetekben volt időm elgondolkodni azon, ki vagyok és mennyit érek, amikor nem tudom teljesíteni azt, ami eddig tőlem elvárható volt. Amikor nem látja túl sok hasznomat a világ. Vannak napok, amikor nincs erőm semmire. Van, amikor a minimum szintet azért hozom, még ha alulról is. Van, amikor egész jó a helyzet. Hogy másnap megint ne legyek képes szinte semmire. A testem most egyszerűen csak nem úgy működik, ahogy szeretném, mint ahogy a világ sem, s a körülmények sem olyanok, hogy kedvem lenne dalra fakadni tőlük.
Hogy ezeken túl ki vagyok és mennyit érek, hogy mi a fontos az életben, mire vagyok képes, hova tartok, s mi az, amin változtatnom kell - ezeken a kérdéseken gondolkodom. S hogy ne csak néhány - bár meglehet, hogy helyes, ám - standard, instant válasz szülessen, ahhoz el kell őket viselnem, engednem kell, hogy egy ideig együtt éljenek velem. Leüljenek a reggelizőasztalhoz, az ágyam szélére éjjelenként, vagy mint most is, kijöjjenek velem a kerti házba májusi esőt nézni a nagy, földig érő ablakokon át.
Sokáig nem éreztem az ízét semminek. Nem éreztem az éhséget, nem voltam szomjas. Most főztem egy csésze teát, szárított gyógynövényekből - citromfű, csipkebogyó, narancshéj, körömvirág - és néhány friss mentalevélből. Újból tanulom az ízeket. Nem megy magától. Ha születik valaha válasz néhány kérdésre, annak ez is része lesz: nem az a fontos, hogy mindenem meglegyen, hanem, hogy bármi is legyen, bárhogy is legyen, ne veszítsem el közben az éhséget s a szomjúságot - kenyér és víz után, szépség és bölcsesség, Isten országa után. Mert valóban azok a boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Lehet, hogy a kincs nem más, mint a hiány.
Tegnap hosszú idő után először találkoztam azzal a néhány emberrel, baráttal, akik a legtöbbet jelentik nekem ezen a környéken. Újból nem voltam jól, de annyira hiányoztak. Látni akartam őket. A barátnőm készített rólam - örök emlék! - egy homályos képet. Néha megnézem, hát ez vagyok én. Tele kérdéssel. Nem a legjobb formában. De az a nevető szempár a szájmaszkon túl, s mint mindig, a felemásan álló gallér a pulóverem felett: ez már egy kezdet. Innen már fel lehet épülni.
Pont idetévedtem, köszönöm, hogy leírtad! Most is olyan jól tudsz fogalmazni!
ReplyDeleteÉs jobbulást! :)
Pár írásoddal korábban, egy gondolatodat olvasva, magamban megköszöntem Neked azt, hogy valahol - számomra sokszor - utat mutatsz. Csupán azzal, hogy leírod azt, amit érzel, és amire vágysz.
ReplyDeleteSok erőt mindenhez! a szépség ottvan Benned, és így körülötted is. <3
Drága Márta!
ReplyDeleteKöszönöm ezt az írást is! Vigyázz magarda és jobbulást kívánok!
Virtuális ölelés: Márta Budapestről
Jobbulást kívánok, Márta!
ReplyDelete❤ Erősítsen az Úr!
ReplyDeleteÉn is pont így éltem meg a karantént... hogy csinálnák én minddn félét, de valahogy nem úgy megy, ahogy szeretném. Vannak napok, amikor még kevésbé, mint máskor.
Kedves Márta! Tegnap kézhez kaptam a könyved.... :) <3 mit is fűzhetnék hozzá....?
ReplyDeleteGondolok rád.
ReplyDeleteJobbulást, lelkileg ,testileg erősödést!Sokszor ölellek, nagy szeretettel!
ReplyDeleteGyógyulj Márta, jobbulást kívánok, sokat gondolok rád♥
ReplyDeleteKedves Márta! Mihamarabbi gyógyulás kívánok! Szeretettel gondolok Rád! Üdvözlettel: Márta Budapestről
ReplyDeleteMárta drága nagyon megleptél. Sajnálom amin át kell-et menned de jobbañ sajnálnám ha ezt ki nem íród magadból. Még vágyok győződve hgy sokunk segítségére vagy.Hat igen ezen el lehet gondolkodni:"a kincs nem más mint a hiány "Szeretlek Márta!
ReplyDeleteDrága Márta, akkor ez koronavírus? Abbol, hogy találkozhattál emberekkel, azt gondoltam nem, aztan most láttam a korházi instaposztokat... Nagyon nagy szeretettel gondoltam rád addig is,de igy meg inkább, hogy ennyire sokáig kell küzdened... sok erőt hozzá! A könyvedből pedig rendeltem hetet! Egyik az enyém, és egyet már el is ajándékoztam. Nagyon jó téged papiron is olvasni, egeszen másféle élmény, köszönet érte! Gyogyulj meg, aztán ebből a nehéz tapasztalatból is írj majd! Vagy bármiről, csak épülj hamar!
ReplyDeleteNem korona, van 2 negativ tesztem is.:) Ha kikerulok innen, majd irok.
ReplyDeleteJaj, kozben olvastam az instán... hat, erre nem gondoltam. imádkozunk érted drága Marta!!
DeleteNagyon várjuk az új írást.
ReplyDeleteKedves Márta!
ReplyDeleteImádkozom érted!
Szeretettel gondolok rád: Kata
Imádkozom érted, mihamarabbi gyógyulásért, megerősödésért.
ReplyDelete