"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Thursday, July 22, 2021
A lista.
Wednesday, July 21, 2021
A felülről való bölcsesség
Monday, July 19, 2021
Összegyűjtött percek.
Ma befejeztem - a munkahelyem parkolójában olvasva, a délelőtt folyamán felforrósodott autóban - a könyvet*, amit hetek óta hordozok magammal. Mindig csak útközben vettem elő, öt-tíz percre, vagy még kevesebbre, ebédszünetben, vagy amikor várnom kellett valakire, valamire. Mindig lenyűgöz, mikor kiderül, mennyi mindenre elég a sok apró, látszólag jelentéktelen pillanat, amit olyan könnyű észrevétlenül elpazarolni erre-arra, semmire. De összeszedegetve, a kicsit is megbecsülve olyan lesz, mint egy csokor virág. Mint az apránként összegyűjtött tudás, s mint ilyen: elveszíthetetlen kincs.
* Gilead, Marilynne Robinson
Saturday, July 17, 2021
Otthon elvitelre.
A mindennapi, analóg tárgyakhoz való viszonyom leírására nem biztos, hogy a "szeretet" a legmegfelelőbb szó. Vagy a ragaszkodás. Vagy a gyűjtögetés. Akkor már talán inkább a megbecsülés. Nagyra értékelem a szolgálatot, amit nyújtanak, megbízhatóan, hűségesen, nap mint nap. Egy vágódeszka, egy jól vágó kés, az ébresztőóra, számológép, hegyező - megkönnyítik az életemet. Lehetővé teszik a munkámat. Úgy tekintek rájuk, mint sok-sok kézzel fogható ragyogó ötletre, valakinek a valóra vált álmára. Van néhány kedves tárgy, ezeket mindig magammal viszem, ha elutazok, vagy ha egyszerűen csak dolgozni indulok: termoszt és teafüvet, s percek alatt otthon érzem magam, ahol találok hozzá egy vízforralót is. A naplómat. Egy igazán jó töltőtollról s hozzá illő gyönyörű szép színű tintákról még csak álmodom. A kis virágos pénztárcát, melyben a kávéra és parkolásra való aprópénzt tartom. Egy-két könyvet. Mondhatni, mindig van nálam egy táskányi ideiglenes otthon. Az a néhány egyszerű, talán csak számomra értékes tárgy sokkal több, mint kellék vagy eszköz, melyet megérkezéskor sorban kipakolok az asztalra. Lényeges szerepük van a munkakedv fenntartásában, a képzelőerő fejlesztésében, a derű ápolásában, s a remény - mint emberhez leginkább illő, küzdelmes feladat - mindennapi kiművelésében.
Thursday, July 15, 2021
Reggelek.
Ha úgy érzed, nem tudsz ma semmit adni a világnak, csak azt a barátságos, mosolygós, végtelenül fáradt arcot, mely éppen visszanéz rád a fürdőszoba tükréből így indulás előtt: ez elég. Ez így teljesen elég.