A mindennapi, analóg tárgyakhoz való viszonyom leírására nem biztos, hogy a "szeretet" a legmegfelelőbb szó. Vagy a ragaszkodás. Vagy a gyűjtögetés. Akkor már talán inkább a megbecsülés. Nagyra értékelem a szolgálatot, amit nyújtanak, megbízhatóan, hűségesen, nap mint nap. Egy vágódeszka, egy jól vágó kés, az ébresztőóra, számológép, hegyező - megkönnyítik az életemet. Lehetővé teszik a munkámat. Úgy tekintek rájuk, mint sok-sok kézzel fogható ragyogó ötletre, valakinek a valóra vált álmára. Van néhány kedves tárgy, ezeket mindig magammal viszem, ha elutazok, vagy ha egyszerűen csak dolgozni indulok: termoszt és teafüvet, s percek alatt otthon érzem magam, ahol találok hozzá egy vízforralót is. A naplómat. Egy igazán jó töltőtollról s hozzá illő gyönyörű szép színű tintákról még csak álmodom. A kis virágos pénztárcát, melyben a kávéra és parkolásra való aprópénzt tartom. Egy-két könyvet. Mondhatni, mindig van nálam egy táskányi ideiglenes otthon. Az a néhány egyszerű, talán csak számomra értékes tárgy sokkal több, mint kellék vagy eszköz, melyet megérkezéskor sorban kipakolok az asztalra. Lényeges szerepük van a munkakedv fenntartásában, a képzelőerő fejlesztésében, a derű ápolásában, s a remény - mint emberhez leginkább illő, küzdelmes feladat - mindennapi kiművelésében.
"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Ezt most nagyon köszönöm! ♥️
ReplyDelete"van nálam egy táskányi ideiglenes otthon."- ez nagyon jol hangzik.Nekem a kispárnám és egy nagyon puha kis pléd jelent állandó útitársat. Gondolom ezt a -kor is kéri (mármint nálam)
ReplyDeleteDe a pléd, párna dolgozni is jár veled?
DeleteHa lehet semmi...
ReplyDeleteSemmi fölösleges. Pénz és irattárca, amiből éppen a héten szedtem ki a nem fontos papírkákat. Parányi smink tartó, benne szemceruza, kis tükör, rúzs, pzs, kis flakon víz (2 d-2,5 dl). Fésű most, hogy nagyoooon rövid a hajam nem is szükséges. Egy apróra hajtogatott kis szatyor, s ha távolabbi a cél, akkor egy kocka csoki - vészhelyzet esetére. Nem szeretek cipekedni, gyalogos vagyok. No meg telefon. Slussz.
A naplómat, az igazit azt nem merem a munkahelyemre vunni, túl privát, vagy hogy is mondjam. De azért a csodaszép határidőnapló az mindenhova jön.
ReplyDelete