Soundtrack.

A bőrönd már becsomagolva, a reggelihez már megterítettek a hotel éttermében. Ahogy oldalt kinézek az erkélyajtón látom, a szembelevő hegyoldalon túl elterülő havas hegycsúcsokat már elérték a napsugarak. Ideje lassan elindulni, az év utolsó néhány napnyi szabadsága után, haza. A hajamban még ma reggel is találtam a tegnapi túra alatt a vörösfenyőkről aláhulló fényes tűlevelekből. Tükörbe nézve még látom a szemeimet megtöltő, a legtitkosabb sarkot is felfrissítő, fagyos szelet. Lábizmaim még lázban égnek a tegnapelőtti, hozzám képest kissé túlméretezett hegycsúcs meghódításának fáradalmaitól. Szívem még mindig gyorsabban dobog egy kicsit a megszokottól eltérő táj és erdő vad szépségétől. A szédítő iramban aláhulló színes falevelek emlékeztetnek, újra és újra, mert minden nap előlről kell kezdenem felépíteni azt, amit lerombol az esténként bekopogtató hitetlenség: változni jó. Elengedni, amit úgysem tudok megtartani, jó. Növekedni, tanulni mindig lehetséges és jó. Minden évszak és életszakasz ugyanannak a filmsorozatnak egy-egy újabb része. Minden életszakasznak saját filmzenéje van. Ami engem illet, a jelenlegi az Art Garfunkel Bright Eyes-ával kezdődik, s senki sem tudja, melyikkel végződik majd.