Útközben.

Tizennégy és fél órája úton. Autóval, repülővel. Ebből kilenc és fél maga az utazás. A többi várakozás. Mindkettő az út szerves része. Várakozni, útközben lenni sokféleképpen lehet. Örömmel, kíváncsian. Bosszankodva. Éhesen, jóllakottan. Éberen, álmosan. Lazán vagy szorongva. Konnektort keresve a telefontöltéshez. Olvasva. Hallgatva. Beszélgetve. Mindenen nevetve. El-eltévedve. Kávézókban, váróteremben, útszéli gyorséttermekben. Terminálokon, buszmegállókban, autóbérlő cégek irodáiban. Az úticél szépségeiből, ami miatt egyáltalán elindultunk, még semmit sem láttunk.

De ezekben a köztes terekben világok várnak felfedezésre. Szépség rejtőzik a legjelentéktelenebb, szentség a legprofánabb tevékenységekben. Millió lehetőség adódik a türelemre, nagylelkűségre. S a legfontosabb emberi feladatra: hinni abban, hogy megérkezünk. Mert megérkezünk. Újra és újra, s majd végleg is, egyszer s mindenkorra.