Közel s távol az egyetlen időpontok, határidők s halaszthatatlan tennivalók nélküli nap reggelére ébredni: csodálatos. Az idő az egyik legszebb ajándék. Az együttlétre, az egyedüllétre, idő egyszerűen csak a létezésre. Rendszeresen megajándékozzuk egymást egyikkel-másikkal - kinek mire van éppen szüksége - a legközelebbi családtagokkal, barátokkal. Teát főzök, teszek néhány csepp illóolajat a párologtató mécsesbe. S mint az egyik legszebb mesében, amit valaha olvastam, csak ülök, míg csendben kanyarognak a kötött zoknisorok a kezeim alatt, s várom, hogy utolérjen a lelkem. S hogy lassan újból színessé váljon, mintha csak egy szépen illusztrált könyv rajzaiban lenne az otthonom, a nagy elfoglaltságban fekete-fehérré változó világ.
nagyon jó volt újra ideolvasni :D (úgy izgultam, nehogy egy 100 napos böjt kezdődjön a blogod olvasásához :))))
ReplyDeleteszép, ez a gondolat, hogy meg kell várni, hogy utoléjeNN a lelkem
♥
ReplyDeleteAz nem egy indián mondás, hogy "most leülök és megvárom, míg a lelkem utolér"? Ezt találtam:
ReplyDeletehttps://www.balazsgeza.hu/?p=9637 szerintem kedves gondolatok. (Balázs Géza nyelvész megszólalásait amúgy is nagyon szeretem.)
Ettől függetlenül jó lenne megtalálni ezt az Olga Tokarczuk mesét eredetiben. Már maga a könyv is gyönyörű.
A harisnya színeitől pedig odáig vagyok: nagyon szeretem a türkíz-zöldet.
én is csak a magyar kiadású Tokarczuk könyvet láttam ("elveszett lélek")
ReplyDeleteköszi a BALÁZS GÉZÁT
imádom a hsz-okat
Bocsánat, hogy megint írok, de ez annyira szuper mondat: "S hogy lassan újból színessé váljon, mintha csak egy szépen illusztrált könyv rajzaiban lenne az otthonom, a nagy elfoglaltságban fekete-fehérré változó világ."
ReplyDelete