Ma reggel elővettem és leporoltam a fényképezőgépemet, majd elindultam az erdőbe. Szeretem a novembert, az ideit különösképpen, mert ez a dísztelenség jobban megérinti a szívemet, mint bármilyen lélegzetelállító pompa. A szürke égbolt, a csupasz ágak, a sáros ösvények, a tócsák, nedves avar, a szelíd, alig érezhetően és hallhatóan eleredő eső összhangban van az én belső, személyes novemberemmel, ahol rendben van, hogy visszafogottabb vagyok, csendesebb, s hogy siettetés nélkül elviselem azt, ami nehéz, ami hiányzik. Elindultam, figyelmet szentelve - a kamera csodálatos eszköz - az útszélen található egyszerű szépségeknek, melyen nem elállítják, hanem visszaadják, tudatossá teszik a lélegzetemet. Ki- és belélegzek. Élek.
"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Friday, November 17, 2023
November.
Kiérve az erdőből a pékség fele vettem az utamat. Éhes voltam. Rendeltem egy vajas perecet, egy csésze kávét, egy pohár narancslevet. S mielőtt hazaindultam volna elkezdeni a munkanapot, nyugodtan megreggeliztem.
Másnak semmiségnek tűnhet. Egy séta, majd reggeli a faluban. Nekem, itt és ma: bátorságpróba. Vigasztalódás. Egyszerű szavak keresgélése, hogy kifejezzek valamit, ami bonyolult és amire tulajdonképpen nincsenek is szavak.
Csodálatos. A képek. Az írásod. A hangulat ami árad a sorokból.
ReplyDeleteItt is veled együttérzek, Márta. Sajnálom nagyon.
Piroska
és meseszépek a fotóid
ReplyDelete"...ez a dísztelenség jobban megérinti a szívemet, mint bármilyen lélegzetelállító pompa."
ReplyDeleteÉn is így vagyok ezzel. Szépek a képek, szép az írás, újra örömmel voltam itt.
Sokat gondolok rád...pl. mikor sétálni megyek a hegyoldalba....
ReplyDeletema hazafelé is ezen a posztodon gondolkoztam, eszembe jutott: szokatlan lehet neked újra magányos sétákat tenned a rendszeres kutyás baktatás után...talán a legnehezebb a megszokott cselekvéseinkből elengedni....és ezt is olyan szépen tudod, méltósággal, tisztelettel, sok sok sok szeretettel
és még annyit: sose feledd, a blogod összes olvasója (is) ott van veled minden sétádon
ReplyDeleteEz így igaz!❤
Delete💙
ReplyDeleteBrave you. This holds significant meaning. It signifies your presence, not just a pursuit but a state of being. And that, for now, is sufficient. Being alive.
ReplyDeleteI've never mustered the courage to grab a coffee at the nearby restaurant after my early morningwalk in the forest. You inspire me. Perhaps, one day, I'll gather the courage to give it a try as well.
xxx lieve groet,
Aritha
☕💙
DeleteDe jó fotók! Márta, ölellek szeretettel, erős, kláris öleléssel!
ReplyDeleteThank you for being a reliable source of inspiration in the online space.
ReplyDelete