A lehető legszebben töltöm a napokat.
Egyik legfontosabb tennivalóm, hogy nézegessem
az almafán az egyetlen almát. Jelentem,
tegnap óta semmi észrevehető változás.
Ami nem azt jelenti, hogy hiába telt el
el egy egész nap. A fontos pillanatok
általában láthatatlanul történnek.
Észrevétlenül. Legyen szó lélekről vagy
csak egy kis almafáról a kertemben, ami
hosszú évek hiábavaló várakozása után
idén megtermi a legelső gyümölcsét.
Ezzel a rövid szöveggel válaszolok a Penny Lane által megfogalmazott, a blog fejlődésére, "metamorfózisára" vonatkozó kérdésre. Jövő év elején lesz tizennyolc éve, hogy elkezdtem a blogot, és úgy emlékszem, hosszabb kihagyások nélkül írtam, folyamatosan. Mindenféle tudatos terv nélkül, egyszerűen azért, mert szerettem. Mert szeretem. Tizennyolc év alatt mindenki sokat változik. A változás mértékét, irányát az határozza meg, hogy kire, mire figyelünk. Mi az, aminek figyelmet szentelünk. Az érlelődéshez idő kell. Kedvező körülmények, gondoskodás, türelem. Esetenként nagyon sok gyümölcstelen év. Ha a blogra gondolok, nagyon sok rosszul megírt szöveg is. Nem lehet tudni, hol van az a pont, ahonnan egyszer csak szebbek, jobbak lesznek az írások. A fontos pillanatok általában láthatatlanul, észrevétlenül történnek.
Az egyetlen alma... megérte várakoznod, várakoznunk.
ReplyDelete"A fontos pillanatok általában láthatatlanul, észrevétlenül történnek.", írod...nekem meg az jutott eszembe, hogy a változások 1. mindig okkal, 2. sosem önmagukban önmaguktól - egyedül - történnek...hogy minden kölcsönhatás, ahogy egy ember (jelleme- és annak megnyilvánulásai - ) is kölcsönhatások sorában csiszolódik, jó és rossz eseményektől, problémák és megoldások sorozatain át, de mindig KÖLCSÖNHATÁSTÓL alakulva...Hiszem, hogy egy blog élete a reakcióktól is alakul(hat)...Látom, hisz tizenéve járok ide én is, milyen sokféle olvasóként jövünk ide (mint tisztavízű forráshoz), - miközben mi is sokat változunk - de tényleg nagyon sokfélék vagyunk, így óhatatlanul MÁST és máshogy olvasunk (értelmezünk) minden posztból, minden Márta-írásból.
ReplyDeleteSzia Kati, igen, abszolút így van, a blogot az olvasók is alakítják. Köszönöm nektek!
DeleteÉs még eszembe jutott, hogy mindig, amikor mélyebbek lettek az írások vagy jobban megszólította az embereket, akkor volt általában mögötte valami fájdalom vagy veszteség. Tehát úgy tűnik, ez is fontos része a fejlődésnek, talán bármilyen fejlődésnek, bármilyen területen.
Köszönöm! <3 :)
ReplyDeleteEzt most nagyon jó volt olvasnom Márta :)
ReplyDeleteTanulságos nekem. Kitartásról, fejlődésről, bátorságról... Nagyon jó gondolatok! Köszönöm!! :) hédi
Kiváncsi lennék ,hogy hányan olvassuk ezt a blogot és hol a lakhelyünk esetleg a korunk és foglalkozásu nk. Érdekes volna! Biztos sokan vagyunk akik nagyon sokat kapunk itt és nagyon szeretjük ezt a blogot.😍
ReplyDeleteMiskolc, 42,jogász
DeleteBudapest, 33, gyógypedagógus
DeleteThis comment has been removed by the author.
DeleteÉn elnézést kérek a blog tulajdonosától a kiváncsiságomért. A "névtelen"
DeleteBalatonszemes,54,őstermelő virágkertész
ReplyDelete…jövő év elején lesz tizennyolc éve, hogy édesanya lettem. Először….
ReplyDeleteKöszönöm neked ezt a blogot, minden változásával, metamorfózisával együtt.
Piroska, Zetelakáról, volt könyvelő, kezdő tanár 😊
Üdvözöllek Piroska!
DeleteA PARTFAL-ról járok el hozzád, virtuálisan és valóságban is innen indulnak napjaim. Duna, boldog nyuggerség , udom, van aki sértőnek tartja e kifejezést, én azonban hálás vagyok, hogy megadatik. Kert, unokák, írás, fotózás és néha utazások.
ReplyDeleteThis comment has been removed by the author.
ReplyDeleteAnna: bölcsész-tanár; 46 éves Budapestről
ReplyDeleteEnikő, 39 éves, Erdélyből. Nagy érdeklődéssel, csendben olvasom a blogot 😊
ReplyDeleteÉva, Tompáról, adminisztrátor, 45 éves
ReplyDeleteKrisztina, Erdélyből, Bank és Pénzügyet végeztem, de jelenleg gyereknevelésin 2 kicsivel itthon, 29 éves
ReplyDeleteSziasztok! Nem tudok minden egyes hozzászólásra válaszolni, (és nem is vagyok túl jó válaszoló vagy beszélgetést, fórumot vezető), de örülök mindenkinek, nyugodtan "beszélgessetek" egymással (is). 🙋
ReplyDelete