A ruhák az utazás után még a kofferben. A naptár a falon még mindig októbert mutat. A ház kihűlt falai csak lassan melegszenek fel. Kell egy kis idő, míg valóban megérkezem. A tegnap estét s a ma reggelt is inkább azzal töltöttem, hogy hosszasan olvastam és írtam, mindenfélét. Egyik legkedvesebb írómtól, Peter Kurzecktől tanultam ezt. Utazások után mindig azonnal elkezdett írni, még a kabátot sem vetette le.
Útközben november lett, s olyan érzésem van, sokan szeretnénk egyszerűen csak átugrani ezt a hónapot. Mintha nem is létezne. Van aki már elő is vette az adventi dekorációkat.
Mégis. Valahogy fontosnak érzem, hogy ne ugorjam át ezt az aranyló október és fényes december között meghúzódó csendesebb, sötétebb hónapot.
November. Halkan érkezett, s olyan illata van, mint a nedves avarnak. Vagy az esőáztatta földnek. Olyan íze van, mint a búcsúnak. Puha, szürke sálat terít a világra. Lehetőséget ad a sírásra.
Nem kell ahhoz mélységes, titkos szomorúságot hordoznom, hogy időnként könnyezzek. Minden egyes nap történnek dolgok, amelyek fájnak, kisebb-nagyobb búcsúzások, amelyekre nem léteznek megfelelő szavak.
Néha tudom, hogy valamit utoljára láttam, éltem át.
Hogy van, amin nem tudok változtatni.
Hogy most elveszítettem valami fontosat.
S ilyenkor úgy szeretnék csak néhány percet, csak egy csendes szobát, ahol szívből, nyugodtan sírhatok.
De legtöbbször úgy érzem, ez itt most nem a megfelelő pillanat és hely. Legtöbbször úgy érzem, hogy majd. Most működni, mosolyogni kell, nem engedhetem meg magamnak, hogy lássák a kisírt szemeimet s kérdezgessenek valamiről, amire nem tudnék mást felelni, csak annyit:
tudod, ember vagyok...
Számomra ezt jelenti a november.
Egy helyet, ahol szabad sírni.
Nem szomorúságot, ürességet jelent, hanem azt a fajta fényt, ami akkor is marad, ha eltűnnek a nyári fények.
Az ünnepiek pedig még nem érkeztek meg.
Olyan kicsi és hűséges, mint a régi lámpa egy késő őszi estén az asztalomon.
Hazaérkezve egy hosszú útról az első dolgom, hogy felkapcsolom.
Épp csak megvilágítja a nyitott könyvet.
S ez minden, amire ebben a pillanatban szükségem van.
Annyira szép. Annyira szomorú, és mégis édes (keserédes). És annyira emberi. Köszönöm Márta, hogy leírtad. Hédi
ReplyDeleteKöszönöm 🤗🍂
DeleteAz egyik kedvenc hónapom a november. Szeretem, hogy reggelente köd és pára van és ha szerencsénk van sokszor esik az eső és lehet hallgatni a hálószobában az ágyból a hozzá tartozó terasz tetejére eső cseppek hangját. Szeretem, hogy olyan igazi békés hónap a nyár és a vénasszonyok nyara után. Szeretem, hogy többször lehet már bent lenni mint kint, mivel korán sötétedik, lehet lassítani, gyertyákat gyújtani, ilyenkor szeretek sütni is, amit az év többi hónapjában ritkán teszek. Szeretem, hogy apró lépésekben lehet elkezdeni tervezni a karácsonyt.
ReplyDeleteDe szép, köszönöm 🫶🍂
DeleteSzeretem a novembert. Szeretek minden hónapot, ahol meg lehet élni az őszt és a közelgő telet. Ezek a kedvenc évszakaim, és így a szomorúság távol áll tőlem, mikor elérkezik ez a hónap. Szeretem az időjárását és a látványát. A már ugyan kevésbé színesedő, inkább a lehulló leveleket, a ködöt, az első fagyokat, a deret, az esőt. Ez utóbbit főleg bentről élvezem, de áztam már el azért, mert önszántamból mentem ki, hogy testközelből is érezzem.
ReplyDeleteSzeretem a novembernek azt fényesedő látványát is, melyet a gyertyák már várt meggyújtásának lehetőségét hozza el. Egészen más a hangulata, mintha nyáron tenném ezt. Nem is teszem akkor, csak kivételes ünnepek eljöttekor az ünnepélyesség fokozására. Mindennek megvan a maga ideje, mely a tetszés örömét, az átélés teljesebb lehetőségét adja.
Szép írás nagyon. Ennél szebb már csak a hozott képed látványa.
Köszönöm Éva ✨😊
Deleteaz a jó, hogy mindenkinek mást jelent ugyanez a hónap, hisz mindenki saját életének hónapja ez..érte(ni véle)m, amit írsz és igen, jó, hogy van átmenet a színes napos és a karácsonyos hónap között, mintha csak valaki bölcsen átvezetne (ne fájjon olyan erősen a kontraszt)...nekem pedig az egyik unokám született ebben a hónapban és a névnapomat is ilyentájt tartjuk, és zsizsegve készülődnek az adventi naptárjaim...:)
ReplyDeleteIgen, jut eszembe, nálam is van három fontos születésnap is ebben a hónapban és az adventi kalendáriumok már postázásra készen...igen, megfér egymás mellett a sokféle érzés. Köszönöm. 🎁
DeleteAnnyira szép! Köszönöm Márta! ♥️
ReplyDeleteNagyobbik lányom születésnapja november 3.
Ölellek, Anikó
Isten éltesse! ✨
DeleteNagyon szép írás,kedves Márta,minden szavával egyetértek,ugyanígy érzek én is,csak nem tudnám ilyen szép foglamazásba önteni,ahogy te megtetted.Köszönöm hogy olvashattam.Én még csak annyit tennék hozzá,hogy van egy olyan érzés is ebben az időszakban,mintha az ember egy kicsit meghalna,elmúlna,.....(vagy valami ilyesmi)Nem tudom másképp fogalmazni ezt az érzést,de aki hasonlót érez,tudja miről beszélek.
ReplyDeleteSzóval,mindennek ellenére én is szeretem ezt a hónapot,nekünk a pihenés időszakának a kezdete tavaszig.
Azt viszont végképp nem tudnám gyakorolni hogy ha hazajövök valahonnan,kabátban elkezdjek írni(dehát nem vagyunk egyformák,nem is kell)
Puszillak,szeretettel,
Judith a Balatonról
Én sem kabátban kezdtem el, de majdnem 😀
DeleteNagyon köszönöm a megértéssel átszőtt szavakat...igen, a megfogalmazhatatlant próbáljuk több-kevesebb sikerrel szavakba önteni...
Köszönöm Márta, ismét csodás bejegyzés. Kapaszkodó. Üdv. Márta Budapestről
ReplyDeleteKöszönöm a visszajelzést, sokat jelent 🍂🫶
DeleteKedves Márta! Valamikor, egyszer még írtál a novemberről. És akkor is magával ragadott. Ugyanezt az érzést keltette bennem…
ReplyDeleteNálunk is van szülinapos novemberben, több is.
Számomra, azért kedves a november, mert nem hivalkodó. E hónap egyszerűsége, rozsdabarna színe, ködös, foltos, titokzatos sötétsége sejteti, hogy készülődik valami. Ott mélyen.
Idén szeptembertől naponta autózok 50 km-t a munkahelyemig, majd ugyanennyit vissza. El nem tudom mondani azt a szépséget, amit a természet adott nekem, ahogyan átfordult a nyárból az őszbe, aztán a novemberbe. Idén, életemben először, több mint negyven évesen, meg tudtam aprólékosan figyelni a természet adta csodát.
Az írásod is ezt erősítette meg bennem.
Köszönöm, kedves Márta.
További szép novemberi napokat!
Piroska
Köszönöm 🍂
DeleteÉn 17 km-t autózok oda, majd annyit vissza, de nagyon szívesen autóznék sokkal többet, olyan szép hallgatni valamit és nézni a tájat, igen...😊
Pontosan ezt érzem én is💚
DeleteA napokban én is újra megfogalmaztam magamban, hogy szeretem a novembert. Ez az én hónapom.
ReplyDeleteKlári B.