Túl a költészet

  magasztos és felemelő hatásain azért - nagyon helyesen, mert különben még elszállnék - itt vannak a hétköznapi kis életem nem annyira felemelő dolgai. Szó szerint. Még mindig érzek itt-ott eperszörpragacsot, pedig tegnap egész nap súrolgattam. S ha eddig nem tudtam volna, az enyém a férjek gyöngye, mikor hazaérkezett, csak annyit mondott, hogy úgyis ideje volt már festeni. Rosszabbra számítottam :) A másik: T. összes pólója eltűnt. Pedig emlékszem, hogy kimostam és kivasaltam vagy 10 darabot, és tudom, hogy ő tette el, pedig nem szokása. Egyszer akar ő is ruhát pakolászni, és tessék...