"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Tuesday, July 17, 2007
Ma reggel
szemtelenül jó kedvem van, bár ez a blog nem az én kedv-barométerem, de akkor is, hátha valakit pont az érdekel, hogy én milyen kedvemben vagyok éppen :) Az iwiw-es kezdőlapon is van egy olyasmi, hogy be lehet jelölni, milyen a kedvünk. Mondjuk, nem értem, arra miért van szükség, valami jókedvátlagot, vagy mit akarnak kiszámolni... Pedig nem nagy okom van az örömre, mert ma reggel, mikor a T. csereautóját kellett már megint menedzselni, és érte kellett menjek a saját autóval, hát nem megint meghúztam az elejét, ahogy álltam ki a parkolóból!? Nem tudom, hányszor kell még meghúzzam, hogy tanuljak a hibámból. Szegény T., már nem is nagyon mondott semmit. Mit mondjon, nem? Amit kellett, már elmondta a múltkor, amikor a hátulját húztam meg.
Lassan mar en is megszokom, hogy nem kell idegeskedni, ha egy picit oder az auto hatulja a falhoz, vagy egy oszlophoz, vagy ilyenek. A munkatarsaim tegnap meseltek, hogy Bulgariaban az autok ugy parkolnak, hogy szepen beallnak egymas ele, milimeternyire. Mindenki uresre teszi a sebessegvaltot, kezifek nincs behuzva, es ha a kozepso ki akar menni, akkor szepen eloretolat egy kicsit, eltolja az elotte levot, utana hatra, azt is eltolja egy kicsit s kimegy. A kollegaim szerint nyugaton gyakori latvany, hogy az auto eleje-hatulja karcolt, de nem erdekel senkit..
ReplyDeleteHa meg nem huzod meg te az elejet-hatuljat, akkor van gondja a melled parkolonak, hogy beverje az ajtajaval a te kocsid oldalat.
ReplyDelete