Hát mit mondjak?

Ma reggel nagyon determinálva voltam, hogy dirr-durr, meg sitty-sutty, de már elmúlt. Ha egyszer TÉNYLEG abba akarom hagyni, nem szólok előre, mert lebeszéltek róla, meg minden. Sokkal fontosabb az a jó kis beszélgetés, amit Sárával folytattam, megpróbálom visszaadni a szavait: Anya, azt hiszem, a Szórádi Andris szeret engem. Tudod, honnan gondolom? Mert azt mondta, hogy szép a rajzom, és megdicsérte az esőköpenyemet. Igaz, hogy a Katának írt szerelmes levelet, de engem is szeret. Képzeld, anya, ez szomorú lesz: a Horváth Dani meg a Szórádi Andris kaptak egy-egy fekete pontot, mert fociztak az osztályban és leverték azt a szép virágot, amit Zsófi hozott. Én nagyon sajnáltam őket, mert ha én fociztam volna, lehet, hogy én is levertem volna, ők arról nem tehetnek... Szóval, így van a helyzet a Szórádi Andrissal...:)