"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Saturday, October 20, 2007
Az emberek
sokszor azt mondják egymásnak, hogy hallgass a szívedre. Pedig ez egyáltalán nem okos dolog ám. Ha mást mond az ész, és mást a szív, akkor az előbbire kell hallgatni. Csak az a baj, hogy ilyenkor az utóbbi elkezd önálló életet élni, és a legváratlanabb pillanatokban,- például valami űrlapkitöltéskor, vagy párizsis szendvicskészítéskor - eltöri a gondjára bízott mécsest. Hát ilyenek vannak...
Lehet, hogy ha az ember a szivére hallgat, akkor külső szemmel bolondságnak tűnik egy-egy cselekedete, merthogy ésszerűtlenül tesz dolgokat, de ha meg az eszére hallgat nem biztos hogy megtalálja a lelki békéjét.
ReplyDeleteMuszáj néha normálisnak is lenni. :)
ReplyDeleteMilyen nehez azoknak az eletuk, akiknek neha normalisaknak is kell lenniuk!
ReplyDeleteMilyen jó, hogy nem csak egy mécsesünk van...
ReplyDeleteNem is jó... :) Gondolj bele, egyáltalán nem jó. Mert akkor azok is eltörnek.
ReplyDeleteNa, el is ment T.? Vagy csak úgy eszedbe jutott?
ReplyDeleteNem, még nem ment el...
ReplyDeleteNem lehet állandóan csak egyikre hallgatni, néha a másiknak is kell engedni. Nem tudom, le lehet-e élni egy egész életet úgy, hogy folyton csak az eszére hallgasson az ember, de ha igen, az elég sivár és unalmas lehet.
ReplyDeleteAzt azert vedd szamitasba, hogy ugy legalabb eletben marad.
ReplyDeleteNem hiszem, hogy a szív életben maradásának a folytonos elnyomás lenne a feltétele. Talán éppen ellenkezőleg: így lehet lassan, de biztosan elsorvasztani.
ReplyDelete