Egyébként

meg fogalmam nincs, hogy tudják feldolgozni azok a gyerekek, akiknek valamelyik szülőjük kilép a házasságból, hogy apa vagy anya nem jön vissza többé. Mert nálunk ugye messze nem ez a helyzet, mégis nehéz, például állandóan arról beszélnek, mennyire hiányzik Apa, vajon odaért-e már, és van-e ki adjon neki reggelit. És jópárszor már átbeszéltük, milyen nehéz volt, mikor integettünk neki az állomáson, és próbáltuk lenyelni a könnyeinket. Pedig ő nem olyan apa, aki agyonkényezteti a lányait, mikor itthon van, mindig van valami visítozás, és rohangálás, azt mondja, muszáj betöltenie a fiúszerepet a családban, ha már nincs a lányoknak kisöccsük, aki bosszantsa őket. Nálunk nem nagyon szokott lenni klasszikus értelemben vett családi idill, meg ilyenek. Na, csak mondom, és ha olvasod ezt, Apa, hát tudd meg, hogy HIÁNYZOL, és igen, felkapcsoltam a hosszú fázist az este hazafelé jövet, és köd is volt, de párátlanítani nem kellett.:)