A napokban

történik a királyság-átadás minálunk, ami azt jelenti, hogy T. állandóan azt mondja-mondogatja, mit kell nekem nem-elfelejteni és elintézni, mikor ő nem lesz itthon. Bizony, tudok már tankolni, és autót mosni a benzinkútnál, még az alját is meg tudom mosni. Autószerelőt nem tudok perpillanat egyet sem, de megegyeztünk, ha szükség lesz rá (ne legyen) akkor megkérem a földszinten lakó Lacit, hogy segítsen (ő még nem tudja :)) keresni egyet. És tudom, hogy milyen gyógyszereket kell adni, ha beteg valaki. És azt a tökhosszú kódot is gondosan felírtam, amivel minden hónap negyedikén az aktuális gázóraállást be kell küldeni sms-ben nemtudomhova, merthogy az alapján küldik majd a számlát. Ma megkérdezte, hogy tudom-e hova tettem a kódot, mire én "persze", de azóta sem találom, és újra felírtam a határidőnaplómba, amit biztos helyre eltettem, hogy meglegyen. Azt is tudom, hogy a fürdőszobaablakot hogy kell becsukni, hogy ne párásodjon be reggelre minden. De azon mondjuk egyáltalán nem csodálkoznék, ha minden összeomlana, ha ő elmegy. Majd meglátjuk. Azt mondtam már, hogy ma reggel visszafele jöttem ki egy egyirányú utcából? Úgy dudált rám mindenki. Pedig nem is az én hibám volt...