Friday, June 13, 2008

Mára

verset kellett tanuljon Sára...Már egy hete tudtuk, hogy kellene, aztán persze, csak tegnap délután fogott hozzá, nemistudom kire ütött ez a gyerek...:) Nagyon hamar megtanulta, bár csak nagy vonalakban mondtam el neki, miről is szól, de megszerette a vers ritmusát. Persze, a suliban megtapsolták, és írta a Fráu, hogy hétfőre készüljön Sára egy magyar verssel, hogy lássa a többi gyerek, milyen nehéz is egy idegen nyelven beszélni. Erre gondoltunk, egyrészt mert ezt már nem kell megtanulni, másrészt meg csodálatos a ritmusa. Közben eszembe jutott, hogy jó lenne kiválasztani azt a néhány verset, amit magyar iskola és olvasókönyv hiányában feltétlenül én kellene megtanítsak nekik.

2 comments:

  1. Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja


    Gyönge fuvallat a töba zilál,
    fények gyöngysora lebben,
    Sóhajom, árva madár-pihe, száll
    s elpihen édes öledben.
    Tárt keblemen reszket a kóc:
    érted szenved a Jancsi bohóc.

    Szép szemeidből vérzik az ég,
    sok sebe csillagos ösvény.
    Egy hajfürtöd nékem elég:
    sok sebemet bekötözném.
    Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
    meghal érted a Jancsi bohóc.

    Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
    ajkadon alkonyok égnek,
    Víg kedvem sűrű búba hajolt,
    téged kérlel az ének.
    Hogyha kigyullad a szivem a, kóc,
    nem lesz többet a Jancsi bohóc.

    Amúgy nagyon szépet választottatok... bár én elfogult vagyok, ha W. S.-ről van szó.

    ReplyDelete
  2. Ez is nagyon szép. Köszönöm. :)

    ReplyDelete