Szóval, akkor naplósra

veszem a dolgokat: tegnap este végül is eljött vacsorára Tibi lengyel származású kollégája, és elhozta a testvérét is, aki épp most jött hozzá látogatóba. A társalgási nyelv angol volt, miattam és a kolléga-testvér miatt, és mivel egyikünk se tud normálisan angolul (sem), jól értekeztünk. Hoztak lengyel sört, és tipikus lengyel édességeket.
Aztán ma pótoltuk a tegnapi kirándulást is. Igaz, hogy ébredés után akartunk indulni, de én már tudom, hogy ez startból ebéd-utánt jelent a mi családunk esetében. De így is messze jutottunk, és egy kb. 9 km-es gyalogtúrát tettünk meg gyönyörűséges helyeken. A gyerekek előtt le a kalappal a teljesítményük miatt, én meg szerintem öreXem, mert rendesen kinyiffantam. Amúgy egy hónapja minden reggel tervezem, hogy elmegyek végre futni a parkba, mert ez már nem állapot, hogy ilyen lusta és kényelmes vagyok, aztán mégse. De. A remény hal meg utoljára, és holnap (vagy holnapután, vagy azután ) most már tényleg... most pedig ne is beszéljünk a hibáimról, hadd örüljek inkább annak, hogy ma igazán szép napunk volt és úgy teleszívtuk magunkat fenyőillattal, hogy elég lesz egy hétig.