elmentünk Zsolttal és Ildikóval egy normális, hosszú túrára. Szép volt, jó volt, és már megint örexem, mert már megint majd' leszakadt a lábam. A táj viszont csodás, és a társaság is kellemes volt. :) Na, és ez egy körtúra volt egy tó körül, és már az elején, mikor leültünk pihenni egy padra, hát ők jól ottfelejtették a fényképezőgépüket. Kb. egy km után vették észre, és bár Tibi visszament a padig, már seholsem volt a gép. Ejnyéztünk egy kicsit, meg sajnálkoztunk, de hát mit volt mit csinálni, mentünk tovább. Mikor estefele visszaértünk a parkolóba, ahol az autónkat hagytuk, mi volt a szélvédőhöz támasztva? Hát a fényképezőgép + egy levél. Valaki megtalálta a gépet, és mivel véletlenül benne volt egy magyarországi számla is ( ez is bizonyítja, hogy nincsenek véletlenek...:), kikövetkeztette, hogy milyen nemzetiségű a gép gazdája, majd a parkolóban megkereste az egyetlen magyar rendszámú autót, ami a miénk volt, mivel "véletlenül" még nem cseréltük át a számot ittenire. A levél úgy kezdődik, hogy "Kedves magyarországi vendégeink!" és úgy végződik, hogy "Éljen a magyar-német barátság!"...:) Hát ilyenek vannak itt errefelé.
"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Sunday, July 27, 2008
Tegnap
elmentünk Zsolttal és Ildikóval egy normális, hosszú túrára. Szép volt, jó volt, és már megint örexem, mert már megint majd' leszakadt a lábam. A táj viszont csodás, és a társaság is kellemes volt. :) Na, és ez egy körtúra volt egy tó körül, és már az elején, mikor leültünk pihenni egy padra, hát ők jól ottfelejtették a fényképezőgépüket. Kb. egy km után vették észre, és bár Tibi visszament a padig, már seholsem volt a gép. Ejnyéztünk egy kicsit, meg sajnálkoztunk, de hát mit volt mit csinálni, mentünk tovább. Mikor estefele visszaértünk a parkolóba, ahol az autónkat hagytuk, mi volt a szélvédőhöz támasztva? Hát a fényképezőgép + egy levél. Valaki megtalálta a gépet, és mivel véletlenül benne volt egy magyarországi számla is ( ez is bizonyítja, hogy nincsenek véletlenek...:), kikövetkeztette, hogy milyen nemzetiségű a gép gazdája, majd a parkolóban megkereste az egyetlen magyar rendszámú autót, ami a miénk volt, mivel "véletlenül" még nem cseréltük át a számot ittenire. A levél úgy kezdődik, hogy "Kedves magyarországi vendégeink!" és úgy végződik, hogy "Éljen a magyar-német barátság!"...:) Hát ilyenek vannak itt errefelé.
ez kedves történet:)
ReplyDeleteJaj, hát ez szuper! :)
ReplyDeleteÉs gyönyörű helyeken voltatok!
ez igen!
ReplyDelete:)ez igen!
ReplyDeleteolyan szép tájakon jártatok!
nahát!!
ReplyDeleteHogy mik vannak!:)
ReplyDeleteAz ilyen történetektől meghatódok, de komolyan...
ReplyDeleteHasonló esetben nekünk is volt részünk egy túra alkalmával itt No-ban, és a fotóstáska egy fára felakasztva várt bennünket...
ReplyDeleteAztaaaa,még ilyet....micsoda szerencse!Ha itthon hagyták volna el,a séta végeztére már kb. a 8.tulajdonosánál lett volna a gép:).Vagy inkább :(?
ReplyDeleteszivmelengeto tortenet :-)
ReplyDelete