a tengés-lengés jegyében telt. Perszehogy enni-inni, porszívózni, teregetni, szorzótáblát tanulni tengés-lengés közben is kell. Úgy volt, hogy ma ebédre vendégeket is hívtunk, de szombat délben lemondtuk őket, mert itt köhögtünk, tüsszögtünk, aztán jobban lettünk, és majdnem visszahívtuk őket, aztán mégsem. Amúgy ez a mégis-mégsem hangulat ma is elkísért, mikor elmentünk sétálni a dombokra, aztán nem tudtuk eldönteni, hogy felmenjünk-e a kilátóba, vagy sem. Végülis majdnem felmentünk, s mikor még vagy tíz méter lett volna odáig, akkor fordultunk vissza, de leszámítva a nyilvánvaló zakkantságunkat, nagyon szép volt a séta, és most visszafogom magam egy rakat kép feltöltésétől, leszámítva egyet, vagyis inkább kettőt, de ezek tényleg olyan szépek, mintha egy igazi kis mesevárosról készültek volna.
Ez egy olyan játék akar lenni a képekkel, hogy találjuk meg az x különbséget? :)
ReplyDeleteAnita már úgyis profi az ilyenekben...:) Az van, hogy tényleg majdnem egyforma a két kép, de nem tudtam, eldönteni, melyik szebb.
ReplyDeleteén sem tudom eldönteni :)
ReplyDeleteCsoda szép!
ReplyDeleteMindkettő nagyon szép!!!!
ReplyDeletenagyon jok a kepek :)
ReplyDeletejó képek :) és vannak ilyen hétvégék is, sajnos...csak azért hét elejére mindig helyre kell jönni.
ReplyDeleteGyönyörű!
ReplyDeleteMicsoda színek...imádom!!!!!!
ReplyDeleteEzekhez az őszi képekhez mesét kellene költeni, én vevő lennék.
ReplyDelete