"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Friday, November 7, 2008
Azt hiszem, azon
megállapításra juthatok ma este, hogy én a kötésben, mint olyanban, élem ki a csapongásaimat. A szeszélyességeimet. Nemrég nekifogtam egy sál megkötésének. Kötöttem-kötöttem, és tulajdonképpen már majdnem kész volt. Akkor találtam a neten, holmáshol, egy jó leírását a zoknikötésnek, és elhatároztam, hogy megtanulok zoknit kötni. Ma vettem is zoknikötéshez való tűkészletet, de fonalat nem vettem, hanem elbontottam a majdnem kész sálat, így utólag nem is értvén önmagamat. Most aztán megint meg vagyok torpanva, mert amit kristálytisztán megértettem a múltkor a zoknikötéssel kapcsolatban, valahogy nem műkszik a valóságban. Szóval: felszedtem a szemeket szépen négy tűre, de ahogy kötöm a dolgokat, azt veszem észre, hogy a négy tűből marad egy, pedig mind a néggyel egyszerre kellene kötni, hogy úgy zokniformája legyen a dolgoknak. Ááá, már megint nem vagyok normális. De mondjuk így legalább értem, hogy miért vettem a zoknistűkészlettel egyidejüleg egy hatdarabos szép kis zokniszettet is magamnak...
Nekem 5 tűm van. Felszedem 4 tűre, az ötödikkel kötök. Rákötök egy tűnyit, "leesik" amiről lekötöttem a szemeket. Akkor azzal kötök tovább. Vajon ez így érthető? :O
ReplyDelete:)) Gondolkoztam is, hogy vajon mire való az ötödik tű...Kipróbáltam, és így már megy...biztos lesznek majd még nehézségeim, de legalább elindultam. Köszi!
ReplyDelete:) jajj de regen kotottem, es aztan a zoknikotesnek sosem fogtam neki, szerintem azt ki is hagyom, van sok mas kedvenc idotoltesem. :)
ReplyDelete