Monday, December 1, 2008

Nagyon furán

nézhetek ki, mert ma úgy jártam, hogy míg valami gyerekkönyveket nézegettem a boltban, mellém állt egy vagy hetven éves nénike, és valami elképesztő szóbőséggel elkezdett arról értekezni velem, hogy milyen csodálatos, hogy most már vannak ilyen könyvek, bezzeg, mikor mi ( tehát ő meg én ) voltunk fiatalok, ilyesmiről még csak nem is hallottunk. Na ja. Visszatérve a tegnapra, van itt még néhány kép...



A világot jelentő deszkákon a világ legédesebb kis mikuláslánya.



A hallgatóság...



Meg még ilyen vicces állatok is voltak az adventi vásárban, mondjuk, nem tudom, miért...

4 comments:

  1. Annyira nagyon vicces vagy :DDD
    Első részhez:
    1. nem lehet, hogy a néni olyan nyelvjárásban beszélt, hogy félreértetted?
    2. lehet, hogy nem volt nála a szemüvege?

    Nem lehet, hogy az ottani emberek ilyen állatfajtákkal teszik különlegessé az ünnepet? Mondjuk tényleg vicces :))
    Na, jót derültem én itt a kicsi szobámban (még jó, hogy nem a rendelőben olvastalak :DDD)

    ReplyDelete
  2. :) Nem értettem félre...:)) És tényleg nem volt szemüvege, biztos ez az oka..:)))
    Örülök, hogy nevet valaki a szófűzéseimen, akkor már megéri elkövetni őket. :)

    ReplyDelete
  3. :-) Igazán helyes a kis Télapód! ;-)
    A nénin jót nevettem! ;-)

    ReplyDelete
  4. És arra tetszik kíröm emlékezni, amikor ímél helyett postagalamb szállította a mélt? :o))) Jót derültem, köszi.

    ReplyDelete