Saturday, May 16, 2009
Ma reggel
T. úgy jött haza, hogy az éjjel megmentette egy ember életét, én pedig közben azon gondolkoztam, mit is főzzek ebédre, mit is kezdjek el tanulni, mit is kezdjek itt magammal és mivel nem jutott eszembe semmi különös, meg azért ettől függetlenül is felmentünk a Pauline-toronyba, mert onnan is jó látni a repceföldeket, és közben hadd mutassam meg, mit fényképeztem már megint:
Nem rossz!
ReplyDeleteVáó! Várom már azt az időt, amikor én is el tudok bambulni, hogy ilyeneket fényképezzek :-).
ReplyDeleteMárta, Te pedig három "kis" ember életét vezetgeted, terelgeted, óvod, szereted... ez sem kevés, sőt néha hősies is;)!
ReplyDeleteFantasztikus érzés lehet, hogy a férjed ilyen "történetekkel" tér haza...
Mindenki másképp csinálja...fújja egy dal.Te is más szemszögböl végzel el hösies dolgokat;de sajnos ezeket mi hajlamosak vagyunk lekicsinyitteni,lesemmizni.Ezért megértelek.A fotó szuper.Hol van a kép a fentröl-le;ha már volt egy lentröl-fel?!
ReplyDelete:) A fentről-le az olyan, hogy úgy a messzeségbe néző, rá a városra, olyan képet már többször is tettem fel. Ez most érdekesebbnek tűnt, már csak a felhők miatt is.
ReplyDeleteA kép állat, "Mr T" pedig király
ReplyDelete:))) Ha nem tudnám, ki vagy, akkor az "állat" (jelenesetben)jelzőről mindenképpen rájönnék...
ReplyDeleteSzentpyr leirta amit szerettem volna, ezert nem ismetlem meg...
ReplyDelete