Saturday, November 28, 2009
Amikor
körülnézek kis lakásunkban, amiben "hősies" erőfeszítésekkel is éppen csak szinten tudom tartani a rendet vagy a rend látszatát, szóval mikor körülnézek, mindig annyira hálás vagyok, hogy itt élhetünk, hogy nincsenek drága bútoraink és szőnyegeink, mert így nem kell felettébb félteni őket, és nem baj ha véletlenül kivágódik például az ágyterítő. De legjobban azt szeretem elnézegetni, ahogy a gyerekek kis apróságokat készítenek és ragasztgatnak a saját "területük" csinosítása okán. Vendég van a háznál, de jó.
Milyen bolcsen kozelited meg a dolgokat!
ReplyDeleteNagyon aranyos!
ReplyDeleteNálunk néha még a rend látszata is hiánycikk. Mióta a kicsi is egyedül jár, egyel többen képesek széthordani a lakás különböző részeibe a legodanemillőbb tárgyakat. De ettől még szép az élet, főleg ha sikrül lebeszélni a gyerekeket a trióban való visításról. Roppant tanulékony a legkisebb, s legszívesebben a hozzá korban közelállóktól tanul. Gondolom ez normális dolog. Így hát örülünk :D.
Én is kezdek rájönni, hogy nagyon jó dolog, hogy nem vettünk új bútorokat :) Persze ezt már csak akkor látja az ember, ha benne van a dolgok sodrában.
ReplyDeleteIgen, jaj ez nagyon jó gondolat!!! Ezt én is annyira szeretem a lakásunkban! Hogy ami van az nem drága, hanem személyes, és használható, és gyerekbarát... és ha pl. kivágódik az ágyterítő, furfangos és vidám foltokat lehet rá kitalálni színes anyagokból :-)
ReplyDelete