Ez most pont olyan,

mint mikor a betűk nem akaródznak összeolvasódni...külön-külön mindegyiknek megvan a neve, de együtt értelmetlenek még. Délutánonként ölemben tartva a copfost próbáljuk hozzáragasztani a "l"-t az "e"-hez, akkor is megdicsérve és összepuszilva, mikor én mondom ki helyette, hogy "le". Észre sem fogja venni, mikor egyszer tényleg ő fogja kimondani. A nap legszebb része nekem.

Nyilván mindenki megtanul olvasni. ( Még én is.)