"ide nekem az oroszlánt is" felkiáltással kirámoltam az összes kuszasággal teli konyhafiókomat rendcsinálás idejének ittlétele okán, végül a kupac mellett egy hokedlin egyenes háttal üldögélve lassan megettem az utolsó Mon chériet is, hát mi más ez, kérdem én, ha nem az elegancia netovábbja?!
Annyira szeretem ahogyan fogalmazol!!!!Írjál egy könyvet!!!!Bámulatos,hogy egy ilyen hétköznapi pár pillanatot,így előadsz! Engem elragad!:)
ReplyDeleteMeg fajos szajjal is kell nevessek?
ReplyDeleteSzegény Iri...:))
ReplyDeleteMammka, én csak szösszeneteket tudok, azt pedig itt írom, és egyesek elképesztően elfogultak szerintem. :)
...és a gyertyák a pohárban, annyira szeretem a beállításaidat
ReplyDeleteMárta, nekem is kedvem volna ezeket a szösszeneteket lementeni, és kinyomtatni...
ReplyDelete:-))
ReplyDeleteNEM vagyok elfogult!!!!!:) Látod,más is olyan véleményen van,mint én...
ReplyDeleteSzóval ez kérem ÍGY VAN!!!