"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Sunday, December 13, 2009
Reggelre
virradva hóesésre ébresztett a vekker, és minden függönyt azonnal leszedtem, mert minél több hópelyhet szerettem volna látni, és mivel ebben az évben sem vettünk egy darab égőt sem az ablakokat díszítendő, mécseseket raktam a párkányokra, aztán délután egy kecses ámde határozott mozdulattal kizártuk magunkat a lakásból, hát muszáj volt feltrappoljunk négyesben a klinikáig, ahol vidám perceket szereztem a recepciósnak, mikor tökéletes nyelvtudásom segítségével elmeséltem neki, hogy hölgyem, ugyan fogalmam sincs, melyik osztályon ügyeletes a férjem, de legyen szíves előkeríteni, mert különben három ártatlan gyermek plusz egy fráu fog a csillagok alatt aludni ma éjjel, ójaj.
Tüneményesen írsz!!!!:)Annyira szeretem!
ReplyDeletenekem pedig te szereztél vidám perceket!
Még jó,hogy a klinika nincsen annyira messze.....:)
És utána hogyan volt??????
Szia Márta. Lánykori nevem Dubován Edith. Csak azért emlitettem ezt meg, hogy tudjad ki vagyok.
ReplyDeleteElső két sorában leirta Mammka amit én is akartam. Jó ideje olvasom blogodat és nagggyon tetszik minden irásod.
Szép és áldott hetet kivánok nektek.
Szia.
Nahat ez is azt hiszem csak veletek tortenhetett meg!Ki mas tudta volna igy leirni:meghogy kizartatok magatokat......
ReplyDelete:)
ReplyDeleteEzen most nagyon jót mulattam. :-) Könnyen megtalálta a recepciós a férjedet?
ReplyDeleteIgen, könnyen, csak meg kellett néznie a számítógépén, már tárcsázta is nekem, a férjem aztán még csak nem is csodálkozott. :))
ReplyDeleteEdith, emlékszem rád, én is szép hetet kívánok. :)
Iri, nagyon könnyen ki tudtuk zárni magunkat: bent hagytuk a kulcsot, a telefont, mindent, aztán jól behúztuk magunk után az ajtót. :))
Jól behúztátok az ajtót,nehogy kinyíljon????:)
ReplyDeleteTündér egy férj,hogy nem is csodálkozott.!
A gyerekek sem fogják ezt elfelejteni:egy történet még a családi krónikákba.:)
Aranyos történet. :)
ReplyDeleteApropó, bezárás-kizárás. Nagyon elszomorodtam nemrégiben, amikor egyszer csak zárt ajtókat találtam Nálad. Jó, hogy újra kinyitottál!
(És még csak a klinikára sem kellett mennem érte.:))
:))))))))))
ReplyDeleteAranyos ez a Fráu, úgy szeretem olvasni!!!!!
:)))
ReplyDelete