kimentem kicsit a kerti házba, mert ott tartom a befőtteket és szükségem volt reszelt almára a pitéhez. Meg különben is, olyan szépek a harmatos reggelek a város szélén. Mint valami szavak nélküli reggeli imádságok.
×××
Közben arra gondolok, én mindig ugyanarról írok, - a kezdetekhez képest mind kevésbé konkrétumokat, pedig nagyon is prózai és kézzelfogható amúgy az életünk, mint mindenki másé . Ugyanazokat fényképezem - virágokat, csészéket, függönyöket. Minden itt játszódik ezen a néhány négyzetméteren. Így alakult magától. Őszintén szólva csöppet szerintem is unalmas, de ennek ellenére és éppen ezért én nagyon is szeretem.
én is, Márta!:)
ReplyDeleteÉn is, és kösz, hogy írod őket és olvashatom.
ReplyDeleteolyan fantasztikusan tudod leírni az egyszerűt, a hétköznapit...a pillanatot.
ReplyDeleteSzépek a fények!Olyan cirógatóak...
ReplyDeleteÉn is, nagyon! Mindig kapok valami szemet-lelket pihentetőt. :-)
ReplyDelete:-) köszönöm :-)
ReplyDeleteÉn nagyon szeretek nálad "unatkozni"! :)
ReplyDeleteÉszrevetted, hogy még vannak mások is, akik NAGYON SZERETIK?! :))
ReplyDeleteÉs azt is szeretjük AMIT és AHOGY irsz!!!! Én már nagyon várom a következő beszámolót...:))
Áldott hetet Nektek!
Kedves Márta!
ReplyDeleteNem is tudom, honnan jutottam hozzád, de biztos valami angyali sugallat volt, hogy Rád találjak. Jócskán visszaolvastam a naplódat és nagyon tetszik, ahogy tiszteled az életet. Én is ezt próbálom megvalósítani és továbbadni gyermekeimnek, remélem sikerül. Ismeretlenül is barátsággal, Karina
ui. Visszatérő olvasód leszek!
Köszönöm.
ReplyDeleteNem unalmas. A régebbi rész... a konkrétumos azt nem élveztem ennyire... akkor volt, hogy csak kétnaponta néztem erre :)
ReplyDeleteMi történt tegnap, ma... ? Elért benneteket a hamufelhő és már nem lehet fényképezni ? :)
ReplyDeleteDe, azt lehet, de nem kellett volna ide a jobb felső sarokba a minap kiírjam, hogy minden nap megpróbálok ide írni.:)
ReplyDeleteNem unalmasak ezek a csodapillanatos képek, egyáltalán! irgumburgum! Én nagyon szeretek itt nézelődni, sőt, már a férjem is...
ReplyDeleteJólvan, jólvan...:))
ReplyDelete