Tuesday, June 8, 2010
Enyhén
zaklatott lelkiállapotban enyhén zaklatott lelkiállapotú gyerekekkel kimentem tegnap estefelé a kertbe, zsákomban vagy három verseskötettel, nem tudom miért pont hárommal és miért pont verseskötettel, aztán az lett a vége, hogy órákig csak nézegettem a virágaimat, nézegettem a felhőket, a magasra nőtt bambuszt a levendulabokor mellett s ha csak rajtam múlna, ott várnám meg a földön ücsörögve étlen-szomjan életem első saját paradicsomának megérését, egyszerűen már több mint harminc éve nem bírom megunni ezt az állandó szemlélődést, hát mi lesz ennek a vége, csinálni is kéne már valamit.
már nagyon vártam a következő bejegyzést!
ReplyDeleteEn is! Reggelente mindig bekukkantok, mert igy biztosan valami szeppel indul a napom!
ReplyDeleteUgyanilyen vagyok....:) Képes lennék akármeddig szemlélődni,csakhát :"ebből nem élünk meg..."-sajnos....
ReplyDeleteJaj, én ma nagyon sokat nyertem a nézelődésből! Üldögéltem és néztem a kiscsirkéket. Csak úgy. Hogy hogy nőnek miközben nézem őket. Aztán egyszer csak megláttam, hogy valami kínja van az egyik kecskének. És IGEN!!!! Végignézhettem, ahogy megszületik egy kiskecske! :D Szóval ez olyan, mint a horgászat. Lehet, hogy nem fogsz semmit, és akkor látszólag haszontalanul töltöd az időt, de az is lehet, hogy kifogod a tó legkövérebb halát. Én ma úgy érzem, kifogtam :)
ReplyDeleteIIIIIIGY szuletnek ezek a szep kepek , meg beirasok...!Koszonom!
ReplyDeleteGira, egy kiskecske születése majdnem olyan izgalmas, mint egy kisparadicsom beérése. :)))
ReplyDeleteKöszönöm a jó szót mindenkinek.
Milyen szep "kisparadicsomod" van :)
ReplyDeleteA mienken meg semmi sem latszik, meg messze van a kerti paradicsom szezonja...
"A Jóbarátok Boltjában ül két jóbarát boltos, és csak dúdolgat.
ReplyDelete-Így nem megyünk semmire-dúdolgat az egyik.-De nem is akarunk-dúdolgat a másik."
Aranyos, nem?
:-( nem jó a zaklatottság! :-(
ReplyDeleteMilyen jó,hogy van kertetek és ki"ücsörghetted" a zaklatott lelkiállapotodat.Biztos mire hazaértetek már egyik se volt olyan állapotban mint mikor elindultatok a kertbe.
ReplyDeleteZsófikám is paradicsomot szeretne a minikertünkbe ültetni,holnap piacnap irány palántát venni.
Jó kertészkedést,olyan kis herceg módra!
Most akkor gyakorolhatom az együtt örülést. Szomorú helyzetünk ellenére: a mi királyságunk egy pontosan 30x115cm ágyás, amibe két paradicsompalántát is öltettünk. Ma reggelre az egyetlen termésünket valaki leszakította:(
ReplyDeleteÓ, át tudom érezni a szomorúságod. :) De tényleg.
ReplyDeleteAzt hiszem, a fotóid is azért ennyire szépek, mert jól tudsz szemlélődni.
ReplyDelete