Korán kelek, egyrészt

mert kell, másrészt mert ez a kis idő, míg a többiek még alszanak, csak ez az enyém. Papucsot húzok a lábamra, kimegyek a kertbe, ott is csak magam vagyok. Majd' megfagy a lábam a jéghideg harmattól, leszedem a málnát egy levélre a gyerekeknek, egy bambuszlevélbe pedig ribizlit csomagolok magunknak. A reggeli nap épp rásüt a liliomra. Nincs időm hosszasan fényképezni a fényeket meg úgy semmit sem egy ideje, tudom a profik többszáz képet ellőnek és abból választják ki a legszebbet, nekem csak egy-kettőre van időm, olyanok amilyenek. Sietek vissza teríteni a reggelihez, beszélgetni a vendégeimmel, most már felébredhet körülöttem a világ, kész vagyok visszazökkeni a mindennapi életembe, jól van.