Olvasom

Anselm Grün egyik könyvében, - ilyen kis okosságok vannak benne, nyelvgyakorlás okán vettem magamnak, - hogy lelkigyakorlatai során mindig megkérdezi az emberektől, mivel töltenék a napot, ha csupán egy lenne még hátra. Én ugyanazt csinálnám, amit mindig. Főznék hét személyre ebédet, de úgy, hogy abból nyolc is jóllakjon. Szorgosan gyakorolnám Annával az osztás-szorzásokat, de úgy, hogy a könnyek és összegyűrt lapok mellé jusson szívbéli nevetés is. Írnék a barátnőmnek. Erdőben sétálnék a férjemmel, miközben leszáll a sötét. Aztán még tojást főznék a mindig éhes gyerekeknek. Ilyesmi. És egy percig sem gondolnék arra, hogy nem pont így jó minden, ahogy van.