még egy boltosmesét Weimarban. Kicsi eldugott utcában van egy kicsi esernyőbolt. Egy hölgy készíti az esernyőket, ő egyike azon nyolc személynek, akik Németországban még ilyesmivel foglalkoznak. A számtáblát már rég megcsodáltam, aztán láttam, hogy apró múzeum is működik a bolthoz kapcsoltan. Ingyenes, bárki megnézheti és szabad volt fotózni. Azért írom le, hogy ne felejtsem el meg hogy jókedvem legyen tőle.
érdekes...
ReplyDeleteszeretem ezeket a mesés valóságokat:)
ReplyDelete:-) köszönöm, ma nekem is jókedvűen indul a napom :-)
ReplyDeleteÓ, milyen szépségek! Hihetetlen, hogy mennyi finomság van egy ilyen tárgyban! Esernyők, kalapok, legyezők- a legszebbek.
ReplyDeleteKösz, hogy megmutattad.
ReplyDeleteNagyon hangulatos lehet a bolt és a múzeum is. Nekem is jó kedvűen indul a nap.Köszönöm. :)
ReplyDeleteJó,hogy vannak még ilyenek!Gyönyörűek.Imádom a legyezőket..
ReplyDeleteMilyen gyönyörűek azok a csipkés esernyők. Mostanában nagyon vágyom a békebeli hangulatra, így hát köszönöm!
ReplyDeleteigazán békebeli hangulat és kis boltocska. remekül sikerült (ezt is) elkapnod;)
ReplyDeletede szepek... egy olyan elegans finomka, egyszeru esernyot en is elfogadnak :)
ReplyDeletenahat milyen szepek...
ReplyDelete