13.

Végül megrendeltem németül. Merthogy magyarra még - azt mondták - nem fordították le, franciául pedig (még egyáltalán) nem tudok, hát ezért. Már megérkezett néhány napja, de nem akartam felbontani a borítékot, gondoltam annyit vártam rá, még várok egy kicsit. Szép a borítója, pont az a szürke, az a kék amit úgy szeretek, ami annyira jellemző a mostani fénytelen napokra. Néha magam elé képzelem, ahogy a világ különböző pontjain kezünkben a bögre kávéval pici szünetet tartunk az életünkben, és írjuk a saját naplónkat meg olvassuk a másokét, ilyen ez a könyv is, egy régi, egyedüllétben és magányban született napló, kávészünetre való...lassan fogom majd olvasni, hogy sokáig tartson.