17.

A szétdobált, épp csak ajtón belülre vonszolt táskákból, kabátokból, miegymásból arra következtetek, itt a hétvége. Nem lehet mindig rendesnek és jónak lenni. Én sem vagyok mindig rendes és jó, csak annyi a különbség, én kibírom ugrándozások nélkül, ők meg nem, pedig ez bosszantja a szomszédokat. Odakinn havazik. Idebenn megáll az idő.
(Ez pedig ugyanaz a régi történet... )