Sunday, December 19, 2010

19.

Süteményt és pizzát sütöttem Bärbel gyerekeinek a héten, mert ő napokig mind csak dolgozott és nem tudott hazajönni a nagy hó miatt. Ó, hát nem kellett volna!, mondta ő tegnap, mikor jókedvűen becsengetett egy szál piros amarilisszel hozzákötve kis fenyőgallyal megköszönni, ó, hát nem kellett volna!, mondtam én örömmel, mert szeretem a szokatlan virágcsokrokat. A mi mindennapi boltosmesénk* ma is megadatott, gondoltam magamban a szívélyes parolázások közepette.
Szép, jó és békés negyedik adventvasárnapot!

* ( Boltosmesék, Mosonyi Aliz)


dátum:

7 comments:

  1. kastanieDecember 19, 2010 at 7:52 AM

    Neked és Nektek is!

    ReplyDelete
  2. zazáleaDecember 19, 2010 at 8:02 AM

    a szokatlant és a meglepetésszerűt, az az igazi, úgy hiszem

    ReplyDelete
  3. iriDecember 19, 2010 at 8:17 AM

    Viszont kivanom szeretettel!

    ReplyDelete
  4. KrisztaDecember 19, 2010 at 2:41 PM

    azt hittem, megmutatod a kis csokrodat...

    ReplyDelete
  5. varildikoDecember 19, 2010 at 7:45 PM

    Szívet melengetőeket írsz, minden nap elolvasom. Köszönjük. Neked is szép ádventet!

    ReplyDelete
  6. TheaDecember 19, 2010 at 9:24 PM

    Nagyon finomak és kedvesek a bejegyzéseid!
    ...és tudom, hogy tudod, hisz annyiszor, annyian leírtuk már, de muszály most újra: szeretem az írásaidat, köszönöm Márta! :-)

    ReplyDelete
  7. mártaDecember 20, 2010 at 6:37 PM

    Én is köszönöm...

    ReplyDelete