Tuesday, January 11, 2011

Azért

szeretem a reggeleket, reggelekben azt a pillanatot, mikor ébreszteni kezdem a gyerekeket, mert amint tudatukig jut a hangom, mindhárman sorban úgy lélegeznek egy mélyet, mintha akkor bukkannának fel a tengerből. Az álom tengeréből.
Azért szeretem a hétfőket, hétfőkben a zongarórányi félórákat, mert olyankor csak enyém a város. Hidegben is, ködben is, mindenképpen gyönyörű. Forró coffee-to-goval a kézben pedig még finom is.





12 comments:

  1. Adjon Isten minden jót, szebb időt, mint tavaly volt, sok örömet stb., de jó újra hallani a hangod!

    ReplyDelete
  2. Márta, én azt hittem először, hogy az a karcsú nő ott a képen sörrel telt poharat tartogat kezében, és azt issza abban a pocsék időben. Még jó, hogy emlegetted a kávét, mert eloszlattad a döbbenetemet.
    Üdv!

    ReplyDelete
  3. Téged olvasva én is sokkal jobban tudom értékelni a mindennapokban található szépséget, hozzá még gyönyörködöm az általad mutatottakban is.

    ReplyDelete
  4. Szia Márta!
    Már nagyon vártam, hogy újra irj !

    ReplyDelete
  5. Nagyon hiányoztál! Jó újra olvasni!

    ReplyDelete
  6. mindig elámulok, micsoda szép helyen éltek! kicsit megkésve, de nagyon boldog új évet kívánok!

    ReplyDelete
  7. De jó, hogy írtál! Szépek a képek, én is veled kávéztam ma reggel.

    ReplyDelete
  8. Eloszlatod a hetkoznapok egyhangusagat!

    ReplyDelete
  9. Szia Márta ! Már aggódtam, ahogy teltek a napok... és most újra örömmel olvaslak! igen kellenek a "szösszeneteid"... általad szebb ez a világ... én is szebbnek látom. Köszönöm: Rita

    ReplyDelete
  10. Hű, nagyon megragadott , amit az elején írtál, nagyon szép.

    ReplyDelete
  11. Köszönöm.

    (Karesz, itt van aki ilyen időben is sört iszik, én is megcsodáltam. :) De azért köszönöm a feltételezést. :)

    ReplyDelete