szeretem a reggeleket, reggelekben azt a pillanatot, mikor ébreszteni kezdem a gyerekeket, mert amint tudatukig jut a hangom, mindhárman sorban úgy lélegeznek egy mélyet, mintha akkor bukkannának fel a tengerből. Az álom tengeréből.
Azért szeretem a hétfőket, hétfőkben a zongarórányi félórákat, mert olyankor csak enyém a város. Hidegben is, ködben is, mindenképpen gyönyörű. Forró coffee-to-goval a kézben pedig még finom is.
Adjon Isten minden jót, szebb időt, mint tavaly volt, sok örömet stb., de jó újra hallani a hangod!
ReplyDeleteMárta, én azt hittem először, hogy az a karcsú nő ott a képen sörrel telt poharat tartogat kezében, és azt issza abban a pocsék időben. Még jó, hogy emlegetted a kávét, mert eloszlattad a döbbenetemet.
ReplyDeleteÜdv!
Szia Márta:)
ReplyDeleteTéged olvasva én is sokkal jobban tudom értékelni a mindennapokban található szépséget, hozzá még gyönyörködöm az általad mutatottakban is.
ReplyDeleteSzia Márta!
ReplyDeleteMár nagyon vártam, hogy újra irj !
Nagyon hiányoztál! Jó újra olvasni!
ReplyDeletemindig elámulok, micsoda szép helyen éltek! kicsit megkésve, de nagyon boldog új évet kívánok!
ReplyDeleteDe jó, hogy írtál! Szépek a képek, én is veled kávéztam ma reggel.
ReplyDeleteEloszlatod a hetkoznapok egyhangusagat!
ReplyDeleteSzia Márta ! Már aggódtam, ahogy teltek a napok... és most újra örömmel olvaslak! igen kellenek a "szösszeneteid"... általad szebb ez a világ... én is szebbnek látom. Köszönöm: Rita
ReplyDeleteHű, nagyon megragadott , amit az elején írtál, nagyon szép.
ReplyDeleteKöszönöm.
ReplyDelete(Karesz, itt van aki ilyen időben is sört iszik, én is megcsodáltam. :) De azért köszönöm a feltételezést. :)