én, mint a tökéletlen anyukák egyike, elmesélek néhány, a hosszú autóutak utolsó perceinek szokásos elviselhetetlenségébe sűrített mondatot, melyek ugyan magambaszállás céljából hangzottak el, én mégis arra használtam őket, hogy egy álmatlan éjszaka plafont-bámulása alatt véletlenül eszembe jussanak, és miután könnyesre kacagtam magam rajtuk, álomba merüljek végre.
Egy igazi anyuka nem engedi, hogy megéhezzen a kisgyermeke.( Enikő)
(Bocsánat, hogy néha megtörténik az engedélyem nélkül is.)
Mi legalább fontos dolgokon veszekszünk, például, hogy kinek hány gumimaci jusson. De ti! Mindig csak apróságok miatt: hogy hova tegyétek az asztalt. Meg hogy hova kerüljön az a nyomorult zongora. (Anna)
Ugye-ugye. :) Milyen okosak a lánykáid :)
ReplyDeleteSikerült berendezkedni?
Hát ezeket imádom!
ReplyDeleteA gyerekek őszinteségét is, még akkor is ha néha szívbe szúrós.
...avagy kinek mi a fontos
ReplyDelete:D
ReplyDeleteA gyerekek aztán olyanokat tudnak mondani,hogy csak kapkodja az ember a fejét!És nagyon is fején találják a szöget,csak az piszokul fáj- nekünk.
ReplyDelete:o))) Ez nagyon jó volt! Bölcsek a lánykáid...
ReplyDeleteKöszönöm Márta! Ez jól esett most;)
ReplyDeleteCuki! :)
ReplyDelete:)
ReplyDeleteViki, még csak fejben, papíron rendezkedünk..a java még bőven hátra van...
az én lányom is modott ilyeneket! :) és attól még....:))!
ReplyDelete