Tuesday, July 19, 2011

'Hotty ván?'

A gyerekek magyar nyelvre tanítják kis barátnőjüket, aki ahányszor csak meglát, megkérdezi, hotty vátyok.
Mikor hogy.
Mikor bevásárlás után csomagokkal, esernyőkkel, levetett kardigánokkal megrakodva araszolok felfelé a hegyre, és nagylányaim két éveseket megszégyenítő könnyáradattal zokognak, mert nem szeretném, hogy 10 centért színes rágógumit vegyenek maguknak az út szélén felállított automatából, akkor - nem annyira jól.
Aztán pár lépés után lassítok, lepakolok mégis szépen, sorban mindent az út porába. A szatyrokat. Az esernyőket. A kardigánokat. Az anyai szigorúságot. Előhalászom a pénztárcámat, a pénztárcából három tízcentest, majd jóságosan szétosztogatom őket a felragyogó maszatos arcúaknak.
Veszíteni tudni kell.

12 comments:

  1. Kellenek az ilyen veszteségek:-), hogy örömöt lássunk más arcán.
    Nehezen megbocsájtunk meg magunkban ilyen esetben a következetes erősségünkért.
    Kell a kivétel!:-)

    ReplyDelete
  2. Milyen jó,hogy elmondtad. Nekem folyamatosan emlékeznem kell erre.

    ReplyDelete
  3. de szerettem volna , ha nekem ilyen anyukám lett volna...

    ReplyDelete
  4. Én is ilyen voltam és azt mondták mindig a rokonok,hogy nem vagyok következetes. EDDIG el is hittem,most már nem,mert te is így csinálod.:)

    ReplyDelete
  5. És örülök,hogy jobban váty.:)

    ReplyDelete
  6. Ó, nagyon aranyos lehet a kislány. :) Kis kedves. Olyan jót mosolyogtam rajta. :)
    Én is ilyen anyuka szeretnék majd lenni. ^-^

    ReplyDelete
  7. :)
    Ezek szerint nem vagyok egyedül az ilyen "veszteséges"-érzésekkel...
    És hamarosan -ha a Fentvaló megsegit és Ő is úgy akarja, és TALÁLKOZUNK- akkor én is megkérdezem majd, hogy: "hotty váty"? :)
    Én már nagyon-nagyon várom!!!!!

    ReplyDelete
  8. Szép, és megnyugtató. Én is így veszítek minden nap.
    (Azt hiszem, mindketten nyerünk ilyenkor egyébként....)

    ReplyDelete
  9. Szeretem olvasni a gondolataidat!

    ReplyDelete