áldott jó szívünktől impregnált jelenlétünk megszakítja a tápláléklánc természetes rendjét. Mégis, nem tehetünk mást:
reggelenként, kilépve az ajtón, kiszabadítjuk az ereszről lelógó pókhálókból a véletlenül épp ott vergődő pillangókat,
esténként pedig, kimenekítjük a történetesen macska karmai közé keveredett megriadt egérkéket.
az milyen jó az első kép, "ottan ülnek három" baglyok
ReplyDeletea szerszámkészlet mindíg ilyen rendben van? kezdhetem összeszégyelni magam
De jó az első mondat, csomószor elolvastam :-)
ReplyDeleteA mi macskánk nemhogy megfogja az egereket, de már nem is tudom, hanyadik galambot, rigót, rozsdafarkút kapja el és falja fel a kertünkben, persze, mikor nem látjuk, borzalmas... a férjem naponta megjegyzi, hogy csinál vele valamit odaadja valakinek, vagy elaltatja, mert ez tűrhetetlen... túl parasztmacska. :-/
Hú, ha azt a szerszámkészletet a fiam látná...ájájáj.
ReplyDeleteAz eddigi macskáink ...hát...elég nagy "parasztok" voltak..Pedig nagyon finom falatokhoz lehet nálunk a macskakonyhán hozzájutni, de az ösztönök, kéremszépen...A mérlegem: egy madár kiszabadítása csak...
Márta, a baglyok nagyon jófejek!:)
A szerszámkészlet nincs mindig ilyen nagy rendben, és bár szép látvány, az egyik legszebb a világon, remélhetőleg nem lesz már nagyon sokáig a szoba közepén sem.
ReplyDeleteA kisbaglyok a gyerekek fantáziáját dicsérik. Minden nap fabrikálnak valamit, tegnap gyapjúval töltött zokniegérkét.
A macskák...nem tudom. Nagyon szeretjük őket, hamarosan lesz saját is. Kíváncsian várom, miféle szerzethez lesz szerencsénk.