Mikor saját magamban is csalódok (ha másban kell, azt jobban viselem), talán csak a fűk-fák, virágok látványa tudja megérinteni kemény szívemet. Az erdőben ilyenkor érik a szeder, a málna, a csipkebogyó, később lesz galagonya is. Minden csupa illat és zamat. Megfizethetetlen szépség, ingyen.
Naplemente idején végigmenni a hosszú, körbefutó ösvényen a fák között olyan, mint a bűnbocsánat.
Csodás helyen laktok!És gyönyörűen írtál...és megpotyogtattad a könnyeimet.....♥
ReplyDeleteMikor az Őrségben mászkáltunk, ott találtunk Isten adta, ehető gyümölcsöket. Ha ti csak úgy a ház környékén is, az nagy adomány.
ReplyDeleteA természet közelségének ajándéka, ami pótolhatatlan.
Miért írod, hogy kemény a szíved? Szerintem a tudat, hogy mindig fogunk olyat elkövetni, amit nem szeretnénk, a lehető legnagyobb igyekezetünk ellenére is, meg kell hogy lágyítson, és az is, hogy aki alkotott bennünket, látja, milyen törékenyek vagyunk. Persze én is annyira dühös tudok lenni magamra...!
ReplyDeleteNagyon békés helyen lakhattok, sok szép sétátok lesz, kívánom nektek :)
még a végén megszeretem a macskákat, olyan édes ez a kép a cicusról, pedig az kizárt dolog...:))
ReplyDeleteHOgy van az, hogy mindig telibe talál, úgy szívbe markol, amit írsz... meg kellett könnyeznem!
ReplyDelete"Mikor saját magamban is csalódok (ha másban kell, azt jobban viselem), talán csak a fűk-fák, virágok látványa tudja megérinteni kemény szívemet." (...)
"Naplemente idején végigmenni a hosszú, körbefutó ösvényen a fák között olyan, mint a bűnbocsánat."
Csodas gondolatokat irsz....mindig jolesnek a szavaid...es imadod te is a termeszetet....
ReplyDelete:)
ReplyDelete