Az idei nyár

legszebb élményét egy szeptemberi estén éltem át, egy szobor márványlépcsőin üldögélve a langyos esőben azokkal, akiket legjobban szeretek ezen a világon, miközben testvériesen megosztva éppen elfogyasztjuk egy pár sült kolbász, egy zsemle és három kis adag sült krumpliból álló vacsoránkat.
A mai nap meghatározó színe pedig a - szerintem - gyönyörű szürke. Ilyenkor legszebbek a piros almák a fán, a gyertya fénye a reggelinél, a nyáron kapott képeslapok a kopottas hűtőszekrényen.
( Ez pedig egy személyiségteszt. Néhány napja egyik példaképemnek a sok közül, Albert Schweitzernek az írásait olvasom újra és újra. A kettőnek csak annyi a köze egymáshoz, hogy ő, a ragyogó mindenféle, és én, az örökösen szégyenkező kis idealista, ugyanabba a személyiségtípusba tartozunk. Mindenki azzal dicsekszik ugye, amivel tud...)