Sunday, September 25, 2011

Ma reggel

elnéző szeretettel nézem fogmosás közben nyúzott arcomat. Nem aludtam jól, megfáztam az elmúlt napokban, fáj minden porcikám, de olyasféle ismerős fájással, amiről már tudom, szép lassan feloldódik majd teafőzés közben. A tükör hűséges barátom: nem szépít, nem ámít, nem taszít el.
Azok szeme tükrében pedig, akik szeretnek, időnként olyan lehetek, amilyen belülről szeretnék lenni s vagyok, függetlenül a külső történésektől, melyek ellen nem tehetek semmit.

12 comments:

  1. Köszönöm a soraidat.Én most szeretgetem meg a tükrömet... Jó ilyet olvasni! Szép őszi napokat!

    ReplyDelete
  2. Azt (is) szeretem benned, hogy pár mondatban összefoglalod mindazt, ami leíratlanul motoszkál bennem is.

    ReplyDelete
  3. A nap sugarai egészen bearanyoznak Téged...

    ReplyDelete
  4. ...őszi színekben pompázik még a sálad is :)

    ReplyDelete
  5. Gyógyulj meg kérlek, annyira szép az ősz most, nem lehet jó ilyenkor (se ) betegnek lenni

    ReplyDelete
  6. Jobbulást Neked!
    Igen, olyan jó lenne legalább néha terhek nélkül és gátlások nélkül önmagunknak lenni-másokkal...

    ReplyDelete
  7. jobbulást...nagyon jó ez a kép!

    ReplyDelete
  8. Annyira szeretem a mondataidat...
    "Leszakítani a szépséget, bárhol teremjék is, és megajándékozni vele a közelemben lévőket. Ezért vagyok a világon."
    (Alessandro D`Avenia)

    ReplyDelete
  9. Ha közelebb lennék, meglátogatnálak...
    Friss mézet is vinnék, kedves Márta!
    Remélem jobban vagy?

    ReplyDelete