elnéző szeretettel nézem fogmosás közben nyúzott arcomat. Nem aludtam jól, megfáztam az elmúlt napokban, fáj minden porcikám, de olyasféle ismerős fájással, amiről már tudom, szép lassan feloldódik majd teafőzés közben. A tükör hűséges barátom: nem szépít, nem ámít, nem taszít el.
Azok szeme tükrében pedig, akik szeretnek, időnként olyan lehetek, amilyen belülről szeretnék lenni s vagyok, függetlenül a külső történésektől, melyek ellen nem tehetek semmit.
Köszönöm a soraidat.Én most szeretgetem meg a tükrömet... Jó ilyet olvasni! Szép őszi napokat!
ReplyDeletede szép vagy:)
ReplyDeleteAzt (is) szeretem benned, hogy pár mondatban összefoglalod mindazt, ami leíratlanul motoszkál bennem is.
ReplyDeleteEgyetertek Evaval!
ReplyDeleteA nap sugarai egészen bearanyoznak Téged...
ReplyDelete...őszi színekben pompázik még a sálad is :)
ReplyDeleteGyógyulj meg kérlek, annyira szép az ősz most, nem lehet jó ilyenkor (se ) betegnek lenni
ReplyDeleteJobbulást Neked!
ReplyDeleteIgen, olyan jó lenne legalább néha terhek nélkül és gátlások nélkül önmagunknak lenni-másokkal...
jobbulást...nagyon jó ez a kép!
ReplyDeleteAnnyira szeretem a mondataidat...
ReplyDelete"Leszakítani a szépséget, bárhol teremjék is, és megajándékozni vele a közelemben lévőket. Ezért vagyok a világon."
(Alessandro D`Avenia)
Köszönöm.
ReplyDeleteHa közelebb lennék, meglátogatnálak...
ReplyDeleteFriss mézet is vinnék, kedves Márta!
Remélem jobban vagy?