10.

Amúgy sem bonyolult életem egyszerűsítésének igyekezete kimerül azon szokásomban, hogy nem nézek tévét, nem járok moziba, marad tehát a rádió, évek óta ugyanaz, hűséges vagyok ugyanis a végtelenségig, ez a legnagyobb erényem és ez a legnagyobb hibám. Már egy hete vártam a tegnap este pontosan 20 órára, hogy a Drezda-i Frauenkirche-ből élő közvetítésben hallgassam meg Bach Karácsonyi oratóriumának első három kantátáját, s bizonyára csodálatos is volt, nem tudom, mert a zeneszót állandó csacsogás és tányércsörömpölés szárnyalta túl, nyilván lehalkítom a rádiót, ha olyasmi kérdésre kell válaszolnom, miszerint akkor is én lennék-e az anyukájuk, ha nem apához, hanem valaki máshoz mentem volna férjhez...ezt nem lehet röviden és Bach muzsikával a fejemben elintézni, szóval, mein lieber Herr Bach, mikor öreg leszek és magányos, ígérem, együltömben hallgatom majd végig az összes kantátát, de most hadd örüljek egyszerűen csak annak ami van: a reggelnek, a reggelben egy eléggé rendetlen konyhának, a konyhában jómagamnak, amint a forró kávéscsészével melengetem kezeimet, s hogy mire végére érek ennek a mondatnak, talán fel is ébredek valamennyire.