9.

Tegel, 13.XII.1943
Mennyire nehéz igent mondani a bensőnkben arra, amit megérteni nem lehet, mennyire nagy a veszélye a vaksors szeszélyének kiszolgáltatva érezni magunkat, milyen félelmetesen lopódzik ezekben az időkben szívünkbe a bizalmatlanság és keserűség, és milyen könnyedén vesz birtokba az a gyerekes gondolat, miszerint életünk, utaink és történéseink emberek kezében vannak - s mikor mindez annyira elénk tolakszik, hogy alig tudjuk már védeni magunkat, akkor - a legjobb időpontban- megérkezik a Karácsony üzenete és arról szól, hogy minden gondolatunknak pontosan a fordítottja igaz, s mindaz ami rossznak és sötétnek tűnik, igazából jó és világos, mert Istentől jön; szemeink nem az igazságot látták; Isten ott van a jászolban, a gazdagság a szegénységben, a fény az éjszakában, a segítség az elhagyatottságban...Meg kell tanulnunk elmondani: "Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Fil. 4:13) - és ez a Karácsony különösen alkalmas erre. Nem valami sztoikus, a külső körülményektől érinthetetlen közönyről beszélek, hanem valóságos szenvedésről és valóságos örömről, mert biztosak lehetünk abban, Isten itt van.
Legdrágább Maria, hadd ünnepeljük így a Karácsonyt. Legyen olyan örömteli a többiekkel való együttléted, amilyen csak Karácsonykor szokott lenni. Ne képzelj magad elé rémes képeket arról, ahogy itt ülök a cellámban, hanem gondolj csak arra, Krisztus a börtönökön is áthalad, és minden bizonnyal mellettem sem megy majd el szótlanul.
( Brautbriefe Zelle 92: Dietrich Bonhoeffer - Maria von Wedemeyer 1943 - 1945, saját fordítás)