Ilyenkor télen nem friss gyümölcs, hanem sült alma terem álomfáimnak minden aranyágán.* Egyetlen alma, hozzá mézeskalács és esti mese, kiteszi a fél vacsorámat. Úgy készítem, hogy kivágom a közepét, aztán rétegesen megtöltöm: egy kis vajjal, fahéjjal, néhány szem mazsolával, végül barna cukorral - majd sütőben addig sütöm, míg puha, illatos nem lesz. Jutta mindig tett rá vaníliás öntetet is, én csak így egyszerűen...
* (Reményik Sándor)
Épp egy karácsonyi angol dalt hallgattam a háttérben, amikor ezt a bejegyzésedet olvastam, s a lányokról a képen az jutott eszembe, tán imádkoztak vagy csak úgy elmélyülten ültek? :)
ReplyDeletegyönyörűek, nah! :)
Kicsit későn feküdtünk,kicsit korán keltettek a gyerekek...pfff...s már át van gondolva a nap, huh hosszúú lesz! de a reggeli tejes kávém még kicsit tart s jó, h itt vagyok, jó h itt vagy! :)
Meseolvasás a képen?
ReplyDeleteMilyen meséket szeretnek?
Koszonom!
ReplyDeleteMár érzem is a sült alma illatát:)
ReplyDeleteItt olvasnak a képen. Mindenféle mesét szeretnek, most egyszerre olvasunk-olvasnak Tolkien-t és Astrid Lindgren-t (ezeket az iskolához kapcsolódóan), Enikővel "Rémusz bácsi meséit", este a sült alma mellé "Anne karácsonya"-t, vasárnaponként a gyertyagyújtás mellé Lukács evangéliumának első részeiből egy-egy keveset. Szóval most különösen sokat és sokfélét. :)
ReplyDelete