"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Friday, December 2, 2011
2.
Dietrich Bonhoeffer-el egy rövid idézet formájában talákoztam először még kislány koromban. Aztán ez év elején láttam róla egy filmet, novemberben találtam egy könyvet a könyvtárban, azóta pedig mindent elolvasok, amit ő írt és amihez hozzá tudok jutni. Egyelőre csak a kiadott leveleit, örülvén ha legalább ezeket megértem, s talán egyszer a korábban írt teológiai könyveit is, sose lehet tudni. Ha van ember, aki méltó rá, hogy példakép legyen és minden nap megerősítsen abban az elképzelésemben, amilyen módon szeretnék jómagam is bátran és emberként élni, akkor ő az. Nyilván bosszantóan sokat fogok még róla beszélni.
1943 decemberében már kilenc hónapja tartották fogva a Tegel-i börtönben, akkor írta ezeket a sorokat menyasszonyának:
Úgy vélem, különösen szép lesz ez a Karácsony. Pont azért, mert a külső gondok ezúttal nincsenek tekintettel erre, ki fog derülni, a lényeg önmagában vajon elegendő-e számunkra. Korábban annyira szerettem ajándékokat kigondolni és ezekről gondoskodni; de így, hogy semmink sem maradt amit adhatnánk, annál fényesebben ragyog az ajándék, amit Krisztus születésében Isten készített számunkra; minél üresebb a kezünk, annál inkább felismerjük, mit akart mondani Luther utolsó szavaival: "Koldusok vagyunk, ez így igaz"; minél szegényesebb a lakhelyünk, annál jobban megértjük, hogy szívünknek Krisztus szállásává kell válnia ezen a Földön. Hadd menjünk így a Karácsony ünnepe felé, bármiféle kétségbeesés nélkül, sőt annál teljesebb bizalommal.
( Brautbriefe Zelle 92: Dietrich Bonhoeffer - Maria von Wedemeyer 1943 - 1945, saját fordítás)
A reggeli kávémmal ülök itt, és olvasok.Nekem is van füzetecském, szerző neve bekerült oda, mint minden, amit fontosnak tartok.
ReplyDeletehm...nagyon igaza van...
ReplyDeleteén is a kávémmal ülök itt... és el is felejtettem, hogy tegnap volt 1... és most látom, hogy itt a 2.!
ReplyDelete... de jó lesz ez, örülök előre, mert tavaly is nagyon élveztem:)
igazi ajándék.
Szép.
ReplyDeleteTegnap éjjel, elalvás előtt hasonlón gondolkodtam és szerettem volna leírni a blogba, de most már nem tudom úgy megfogalmazni...
ReplyDeleteŐ megfogalmazta...ÍGY IGAZ!
KÖSZÖNÖM!♥
Márta, nagyon örülök az idei kalendáriumnak is, el sem hiszed, milyen jó érzés volt meglátni tegnap az 1-es számot... :)
ReplyDeleteKöszönöm Márta....nagyon igaz....
ReplyDeleteÉn is nagyon szeretem! Akár csak Albert Schweizert.
ReplyDeleteBiztosan ismered ezt az éneket, de azért elküldöm, hátha másnak új:
http://enekeskonyv.lutheran.hu/enek355.htm
Óév este szoktuk énekelni, de persze bármikor aktuális lehet, pl. épp most, mikor adventi várakozásban élünk.
És németül azoknak, akik eredetiben szeretnék olvasni:):
http://www.ekd.de/aktuell/6822.html
Köszönöm én is a naponkénti kedvességeket! :)
Köszönöm a mait is!
ReplyDeleteBekerült az üres tarisznyámba s telik, telik egyre telik :)
(a terhekkel teli tarisznya is alakul, lassan, de fogyni fog!)
nagy ölelés!
Köszönöm nektek, hogy megálltok itt egy pillanatra.
ReplyDeleteLeda, erről a versről, énekről mindenképpen akartam írni valamelyik nap, mert nagyon szép a története. :)
igen...
ReplyDeletegyönyörűen fordítasz...:)
ReplyDeleteNagyon szép gondolatok!
ReplyDelete