Van valahol egy dal, ami talán arról szól, hogy a főhősnő félelmei ellenére elindul egy rég elfeledett úton, és ha már elindul, és ha már félelmek, úgy viseli ezeket legalább, mint fején a koronát - ha ez így akár rám nézve is igaz lehetne, akkor én most egy konyhaszéken üldögélő koronás királylány vagyok, valahol tegnap és holnap határán, de igazából persze csak egy elfáradt háziasszony, a hiányzó havat pötyögtetem rá éppen karácsonyi képeslapok rajzolgatása közben pelyhenként a piros papírra.
áldott a Te készülődésed, mert feltölti az idevándorlókat (is)
ReplyDeleteés (talán nem is tudod), de sokak életébe pötyögtetsz fehér csillagokat
(látom milyen sokak stílusát, gondolatait megváltoztatod - akaratlanul - és teszed üneppibbé ezeket a napokat (is)
Hogy mennyi-mennyi energia van Te benned, Márta....
ReplyDeleteKöszönöm a ma reggeli gondolatot is....ma ez a pár mondat vezérli a gondolataimat....
Tegnap nem voltam itthon és számítógép közelben sem. Viszont eszembe jutott, hogy vajon miről írhattál.:-)
ReplyDeleteÍgy is vagy napjaim része.
Úgy látom,csodás adventünk lesz az idén is!
ReplyDeleteKöszönöm előre is,Márta!
Mennyire szépek! és barna boríték a kedvencem, ha csak tehetem olyat veszek mindig :)
ReplyDeleteSokat gondolok Rád, és olyan jó, h lélekben oly sokan oly közel vagyunk egymáshoz!
szép advent vasárnapot!
ölel,
Hajni
Mindenki csak szépet mond neked!Én rosszat..azt hogy nagyszerü csaj vagy Márta...és ezért imádunk..mindenki..nembaj ha ellopom a fehér pötty -piros papirlapra nevü "ötletedet"?....mivel vettem egy boltban piros boritékot és levélpapirt..Na igy megvan már hogy hogyan tovább!köszi..a gondolataidat is..átjöttek!
ReplyDelete:))
ReplyDelete