Saturday, February 18, 2012

Nem mintha

nem olvasnék már megint egyszerre több könyvet is, de az egyikben olyan szépet találtam:

Ivan fragt mich in der Nacht: Warum gibt es nur eine Klagemauer, warum hat noch nie jemand eine Freudenmauer gebaut?
(...) Wenn du nicht glücklich bist-
Was dann?
Dann wirst du nie etwas Gutes tun können.

(Ingeborg Bachmann, Malina)

S akkor magyarul: Azt kérdezte Ivan az éjjel: Miért van az, hogy csak Siratófal létezik, miért nem épített még soha senki egy Örömfalat is?
(...) Ha nem vagy boldog-
Akkor mi van?
Akkor soha sem fogsz tudni valami jót tenni.

Ha létezne Örömfal a világon, sok-sok hajtogatott papírdarabot tömnék a réseibe, s az egyik kicsi fecnire mindenképpen azt írnám, hogy: én nem kapok virágot minden nap, minden héten, minden hónapban, de néha azért mégiscsak igen, s ha ez pont egy átlagos február átlagosnál dolgosabb szombatján történik, akkor az méltó a megbecsülésre, ha már én is méltó vagyok rá, hogy időnként ajándékot kapjak akkor is, ha erre különösképpen amúgy semmi ok nincsen.

9 comments:

  1. Lefekvés előtt még benéztem:) és lám, öröm, hogy van bejegyzés. Szépek a virágaid.
    Az örömfal, meg ismét üzenet számomra ...

    ReplyDelete
  2. A SIRATÓFAL szent emlékhely, nem annak az ellentéte, ami a megfilmesített veronai Júlia házának repedéseibe dugdosott levelek helye...
    Rengeteg ÖRÖMFAL van az életünkben, (szerintem a blogok is ilyenfélék)mi magunk teremtjük, mert szükségünk van rá,
    (de semmi köze a zsidók templomához, nem illő párhuzamot vonni, mint Jézust lejézuskázni, vagy poplóra nyomtatni Istent)

    de értem a Te örömfaladat , és szívemnek kedves ide járni, és látni a kis céduláidat az élet repedéseiben
    köszönöm, hogy elolvashatom
    (szívesen olvasnám többször is, de talán épp azért ilyen fontos, mert kevés van belőle?

    ReplyDelete
  3. s kitől kaptad? :)
    azt nem árulod el? :)

    ReplyDelete
  4. En szivesen szakitanek neked mindennap egy szal viragot!

    ReplyDelete
  5. ...igen, amikor meglepnek, az csodálatos. Az érzés, hogy valaki méltónak tart a figyelmét ránk szentelni, igencsak felemelő. Számomra. Bár képes vagyok magamat megvádolni azzal, hogy önző vagyok....de igyekszem viszont figyelmesnek lenni, remélve , másnak is jól esik. Ha ismerném személyesen, belépnék néha Mártához is:)Így benézek, és próbálok értelmesen reagálni.
    Szeretettel,
    várva minden bejegyzését,
    Júlia

    ReplyDelete
  6. Egyszer írtam, hogy türelemmel olvasgatom itt a régieket, ha nincs új!:-) Az is lehet, hogy a mostani toporgásom már azt jelzi, hogy fogyóban a türelmem, és várom a következő írásod?
    Kell a töltekezés, amit itt megkapok!:-)

    ReplyDelete
  7. Köszönöm, hogy írtatok.

    Éva, néha nehéz elhinnem, hogy szüksége lehet valakinek minderre, ami itt van. Egy-egy ilyen mondatod talán épp egy újabb elhagyatott blog létrejöttét akadályozza meg. :)

    ReplyDelete
  8. Márta, hidd el, hogy nagyon kellesz nekünk!:-)
    Nyugodtan beszélhetek többes számban, ebben biztos vagyok.
    Örülök, hogy vagy, és írod ezt a blogot! Töltődöm, tisztulok, épülök,béke költözik belém, ha itt vagyok.
    Köszönöm, köszönjük!

    ReplyDelete