Monday, February 13, 2012

Olyan derüvel fogadom

ezt a hétfő reggelt, s benne az újból kezdődő, előreláthatóan egész héten át tartó havazást, mint régi barátot. Odakint nem változik semmi, idebent még bármi változhat, ha van erőm akarni.
Ki tudná nyomon követni a világban rejtélyesen kanyargó öröm útjait? Emberi akarattól függetlenül bukkan fel itt-ott, érkezése olyasmi módon ajándék, mint a kedvesség, a barátság, mint levél huppanása az üres postaládában. Nem illik kérni, s nem illik megsértődni, ha elkerül.
Mondanivalóm nem túl sok, több, mint egy mondat, kevesebb, mint egy történet - apró irkafirka az élet margóján.

10 comments:

  1. olyan derűvel, mint a napfény ami minden képed beragyogja

    úgy örülök:)*

    ReplyDelete
  2. Éppen erre az "irkafirkákra" van szükségem, mert nagyon sokat adnak, feltöltenek.Türelemmel vártam az új írást, és jó, hogy itt van.

    ReplyDelete
  3. Ezek az "irkafirkák","szösszenetek"az élet sója-borsa!Olvasom őket szünet nélkül,és puszillak!Te kis rokon-lélek!

    ReplyDelete
  4. Olyan szep az iras!
    Es a fotok!Es en olyan turelmetlenul vartam:)
    Es olyan derus lettem tole:)

    koszonet,
    Eniko

    ReplyDelete
  5. Derűt vető, mosolyt arató irka-firkák, Márta. Köszönöm.

    ReplyDelete
  6. Én köszönöm mindegyikőtöknek. :)

    ReplyDelete
  7. Úgy elsodort, elrepített, ez az irka...és a képek..nagyon szépek.

    ReplyDelete