Tuesday, March 20, 2012

Időnként

magamra húzom a virágcserepek között tartott apró, papír báli ruhát, a piros kockás gumicsizmát, így libegek ki a hátsó kapun át fel a domb tetejére, onnan aztán addig nézem esti harangszóban a tájat, míg le nem megy a Nap a dombok mögött s odabent kissé meg nem szelídülnek régi csalódottságok, lezáródni akaró nyitottságok, bennem görbe utakra kívánkozó egyenességek, mert jónak lenni mindhalálig csak valahogy így, egyik harangszótól a másikig vagyok képes (vagy képtelen).

dátum:

13 comments:

  1. majusvanMarch 20, 2012 at 10:17 AM

    Vártam már, szép és igaz...mint mindig.

    ReplyDelete
  2. ÉvaMarch 20, 2012 at 11:13 AM

    Köszönöm, én is vártam!

    ReplyDelete
  3. kastanieMarch 20, 2012 at 2:01 PM

    Ó!
    Tőled kapott ötletként most már én is kimegyek az erkélyre reggel és este, néha még sétálni is kimegyek. Ez segít visszatalálnom a legbelső magamhoz.

    ReplyDelete
  4. kovtamaMarch 20, 2012 at 2:14 PM

    Gyönyörű.

    ReplyDelete
  5. iriMarch 20, 2012 at 5:06 PM

    Szoval kockas?A napokban azon gondolkodtam, hogy pettyes vagy kockas a csizmad.
    Ujbol olyan szepen egybesuritetted a mindennapok apro igazsagait!
    Nagyon szep a taj korulottetek!

    ReplyDelete
  6. FlorciMarch 20, 2012 at 5:15 PM

    ez olyan szép ívű volt, mint egy sóhajtás. mint az a csokor fehér virág, aminek elmúlás-illata van...

    ReplyDelete
  7. KatalinMarch 20, 2012 at 8:49 PM

    mesét mondok Di Dá Dú

    nagyon szeretem ezeket a finom, napsugras antik meséket:))

    ReplyDelete
  8. VRJúliaMarch 20, 2012 at 9:02 PM

    Akkor már személyesen is beköszönhetek.:)
    A színuszgörbe ismerős.
    Üdvözletem, Júlia

    ReplyDelete
  9. kilikeMarch 20, 2012 at 9:13 PM

    De jó, nálunk dínók vannak a virágcserepek között, én majd az egyik hátára ülök rá:)

    ReplyDelete
  10. L. M. ZsuzsiMarch 21, 2012 at 9:19 AM

    Ó, de szép, annyira!

    ReplyDelete
  11. LepkevárMarch 21, 2012 at 3:22 PM

    Márta, ez most annyira, de annyira... :) Remekmű.

    ReplyDelete
  12. kriszti...March 22, 2012 at 1:25 PM

    Ezt annyira szépen írtad... megfacsarta a szívemet.

    ReplyDelete
  13. martaMarch 25, 2012 at 9:42 PM

    Én is ugyanebben a csizmában járok..Ezt kell tennünk,időnként..hagyni hogy anapsugarakból erőt meritsünk,és ne lássuk az érem másik oldalát!..igy ..minden szivárvány-szines!!!

    ReplyDelete